Šibenik

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Šibenik (olaszul Sebenico, latinul Sebenicum) város Horvátországban, Sibenik-Knin megyében.

Šibenik címere

Šibenik látképe

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Nevezetességei
5 Híres emberek
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

A Sibeniki öböl partján, a Krka folyó torkolatánál fekszik. Sibenik-Knin megye közigazgatási és kulturális székhelye.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a horvát sib (= bozót) főnévből ered.

[szerkesztés] Története

Sibenik erődjének alapítása a múlt ködébe vész, de a 9. században már bizonyosan állott. A város az erőd körül alakult ki. Először 1066-ban IV. Petar Kresimír horvát király uralkodása alatt említik. A magyarok Szent László király uralkodása alatt foglalták el, de később Velence birtoka lett. 1124-ben II. István serege foglalta el, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. A gyakori hatalomváltások ellenére a város fejlődése ez időszakban is töretlen volt. 1298-ban VIII. Bonifác pápa egyházmegye székhelyévé tette. 1409-ben Nápolyi László százezer aranydukátért adta el Velencének. A város vezetői azonban megtagadták a behódolást és három évig álltak ellen a velencei ostromnak. Velence csak 1412. október 30-án tudta elfoglalni. Ezután 400 évi velencei uralom következett, mely alatt a város autonómiát élvezett. A török 1570-ben, 1647-ben és 1659-ben is sikertelenül próbálta elfoglalni. 1649-ben hatalmas pestisjárvány pusztított és a lakosság háromnegyedét megölte. A Velencei Köztársaság bukásával a város vezetői II. Ferenc osztrák császárnak hódoltak be. Az osztrák uralom kezdetén a város megyeszékhely lett, de a franciák 1806. február 18-án elfoglalták Dalmáciát és bevonultak a városba. Ekkor az Illír Tartomány része lett. Napóleon bukása után az osztrák csapatok 1813. november 1-jén vonultak be a visszafoglalt városba. Sibenik újra megyeszékhely és önkormányzati székhely lett. A 19. század végén a város fejlődése új lendületet kapott, 1883-ban kórház létesült, 1895-ben vízierőmű épült a Krkán. 1900-ban a város lakossága elérte a tízezer főt. 1918-ban az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A Lika vasútvonal 1925-ben épült meg. 1941. április 15-én német és olasz csapatok vonultak be a városba, de a város környéke rövidesen az antifasiszta partizánharc színtere lett. Az olasz kapituláció után német csapatok szállták meg a várost, míg három napi heves harc után 1944. november 3-án szabadították fel a partizánok. Az 1960-as évekre Sibenik a környék ipari központja és fontos kikötője lett. 1991. június 25-én a sikeres népszavazás után kikiáltották a független horvát államot. Erre a jugoszláv hadsereg támadásba lendült, de a várost a horvát hadsereg és a város polgárai a szeptember 12 és 16 között dúlt hat napos csata során sikeresen megvédték. Ezután többször is tüzérségi támadás érte. Végül 1995-ben a horvát hadsereg Vihar nevű offenzívájával legyőzte a szerb támadókat. 2001-ben a hozá tartozó településekkel együtt 51 553 lakosa volt, melyből 48 169 horvát, 1627 szerb nemzetiségű.

[szerkesztés] Nevezetességei

A Szent Jakab székesegyház Juraj Dalmatinac zárai születésű építész és szobrász alkotása. 1431-ben kapta a megbízást építésére és 1473-ig, haláláig dolgozott rajta. Művét 1505-ben a kupola megépítésével Niccolo Fiorentino fejezte be. A székesegyház három hajós, kupolája 32 m magas. 1555-ben szentelték fel.
A Szent Mihály erőd 70 méter magasan emelkedik a tenger felett. Északnyugati része már a vaskorban is létezett, a horvátok az illír erőd továbbépítésével erősítették meg. Mai formájában a 15. és 18. század között alakult ki, 1663-ban és 1775-ben robbanásoktól szenvedett károkat, melyek után helyreállították.
A bástyákkal erősített városfalak a 17. században épültek meg, de nyugati része már a 15. században épült a török ellen. Legnagyobbrészt 1864-ben bontották le.
A Szent Miklós erőd a 16. században épült a tenger felől várható török támadás ellen, később a velenceiek tovább erősítették. Ennek köszönhetően az Adria part egyik legerősebb erődje lett.
A Szent János erőd 115 méter magas dombon a belvárostól északra áll. 1646-ban építette Antonio Leni velencei hadmérnök. 1647-ben török támadást vert vissza.
A Subićevac erőd 1647-ben épült a Szent János erődtől délkeletre és szintén szerepe volt a török támadás elhárításában.
A Szent János templom a 15. században épült. Tornya nyugati falára 1648-ban szerelték a város első mehanikus óráját.
A Szent Krsevan templom 12. századi eredetű, a 15. században gótikus stílusban építették át.
A Szent Lovre templom a 17. században épült a ferences rend részére, vele szemben áll az 1650-ben épített ferences kolostor.
A Szent Ferenc templom és kolostor a 14. század második felében épült. A templom északi oldalán álló Szent Kereszt kápolna 15. századi.
A Szent Barbara templom a 15. század első felében épült gótikus stílusban.
A városháza reneszánsz épülete 1533 és 1536 között épült.
A városi múzeumot 1925-ben alapították a korábbi, a 13. és 14. században épített hercegi palota épületében.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1504. május 29-én Verancsics Antal bíboros, esztergomi érsek.
Itt született Dražen Petrović (1964. október 22. – 1993. június 7.), akit minden idők legjobb európai kosárlabdázójának tartottak. Autóbalesetben hunyt el.