Őszapó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Őszapó

Státusz: nem veszélyeztetett

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Madarak (Aves)
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes)
Család:	Őszapófélék (Aegithalidae)
Nem:	Aegithalos
Faj:	A. caudatus

Tudományos név

Aegithalos caudatus
Linnaeus, 1758

Az őszapó (Aegithalos caudatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a őszapófélék (Aegithalidae) családjába tartozó, apró madárfaj.

[szerkesztés] Élőhely

Az őszapó európai madár, bár kis létszámban előfordul Anatólia tengerparthoz közel eső részein illetve a Perzsa-öböl mentén is. Az egész kontinensen találkozhatunk vele, kivéve Skandinávia hegyvidékeit, Finnország belső területeit és a Kola-félszigetet. Életmódja elsősorban bozótos ligetekhez és fiatal fenyvesekhez köti.

[szerkesztés] Megjelenés

Meglehetősen feltűnő, fehér-fekete madár kis rózsaszín beütéssel, bár az egyes alfajok igen eltérőek lehetnek. Tiszta fehér alapszínnel csak az Észak- és Kelet-Európát benépesítő ssp. caudatus alfaj esetében számolhatunk, a délebbi őszapók egyre szürkébbek. A has aljának rózsaszínes foltja számos esetben hiányzik. A legtöbb alfajnak feketés szemöldöksávja van.

A fajra a 14 centiméteres átlagos testhossz és a 16-19 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. Az őszapók 7-10 grammot nyomnak. A nemek egyformák.

[szerkesztés] Életmód

Hasznos ízeltlábú-pusztító, fő táplálékát pókok, és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik valamint hártyásszárnyúak képezik. Állandó madár, telente étrendje főleg magvakból és bogyókból áll, többször megfordul a madáretetőknél. A költési időszakon kívül csapatos, sokszor cinegékhez csatlakozik.

Kétféle hívóhangja van, ezekből áll össze ritkán hallható éneke is: a pergő „tszirrup” és a lágy „tupp”.

[szerkesztés] Szaporodás

Őszapó az etetőn

Az őszapó eldugott helyen, dús növényzetű erdőkben ágvillák, indák közt, iszalagon, bokrokban építi meg ovális fészkét pókok és hernyók fonadékából, mohából és zuzmóból. A felülről megközelíthető, zsákszerű fészek környékét védelmezi a betolakodóktól.

Évente egy alkalommal költ, ilyenkor 9-11 tojást rak, amelyek 12-13 napos kotlás után kelnek ki. A mindkét szülő által táplált, csupaszon és vakon születő fiókák 18-19 napos korukra repülnek ki.

[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás

Rendszeres, gyakori fészkelő.

Magyarországon az állomány az Alföld délkeleti részén a legritkásabb, egyébként mindenhol meglehetősen elterjedt. Becslések szerint Magyarországon 105 000 - 180 000 költőpár él, és az állomány stabilnak mondható.

[szerkesztés] Védettség

A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.