Vajdaság Autonóm Tartomány

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vajdaság Autonóm Tartomány
Аутономна Покрајина Војводина
Autonómna pokrajina Vojvodina
Provincia Autonomă Voivodina
Autonomna Pokrajina Vojvodina
Автономна Покраїна Войводина

A Vajdaság zászlaja

A Vajdaság címere

Szerbia
  - Vajdaság Autonóm
    Tartomány
  - Koszovó és Metohia

Hivatalos nyelvek

szerb, magyar, szlovák, román, horvát, ruszin

Székhely

Újvidék

Terület
– Teljes
– víz %

21500 km²
n/a

Népesség
– Teljes (2002)
– Népsűrűség

2031992
94,51/km²

Etnikai csoportok
(2002)

szerb: 65,05%
magyar: 14,28%
szlovák: 2,79%
horvát: 2,78%
más: 15,1%

Időzóna

UTC +1

Országhívószám

+381

Szerbia közigazgatási térképén

Vajdaság Autonóm Tartomány
sárga színnel kiemelve
Koszovó és Metohia
zöld színnel kiemelve

A Vajdaság, teljes nevén Vajdaság Autonóm Tartomány, Szerbia északi, Magyarországgal határos, részben magyarok által lakott területe.

A Vajdaságot magyarul gyakran Délvidék néven is említik, a Délvidék kifejezés azonban korábban (1945 előtt) a mai Vajdaságnál jóval tágabb földrajzi egységet jelölt: a volt Magyar Királyság déli részének zömét, amely magában foglalta Kelet-Bánságot a mai Romániában, és Horvátország egyes területeit is (Drávaszög vagy Drávaháromszög, Nyugat-Szerémség, Szlavónia, Muraköz).

Mivel a Vajdaság kifejezés a szerb Vojvodina szóból származik, amelyet először az 1848-49-es forradalom leverése kapcsán említettek, a vajdasági magyarok közül többen előszeretettel használják a Délvidék kifejezést, miközben a mai Vajdaságot értik alatta.

A Vajdaság egyike Szerbia két autonóm tartományának. Szerbiai másik autonóm tartománya Koszovó és Metohia (archaikus magyar nyelven Rigómező) jelenleg az Egyesült Nemzetek Szervezete közvetlen adminisztrációja alatt áll.

A Vajdaság Autonóm Tartomány etnikai összetétele rendkívül változatos: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. Nem kevesebb, mint 6 hivatalos nyelve van, tükrözve a terület kulturális és nyelvi sokszínűségét.

A Vajdaság elnevezése a tartomány hivatalos nyelvein: szerbül Аутономна Покрајина Војводина, szlovákul Autonómna pokrajina Vojvodina, horvátul Autonomna Pokrajina Vojvodina, románul Provincia Autonomă Voivodina, ruszin nyelven Автономна Покраїна Войводина.

[szerkesztés] Földrajz

A Vajdaság három nagy folyója, a Duna, a Tisza és a Száva, három nagy földrajzi egységre osztja a tartományt:

Bácska (Bačka, földrajzilag Közép-, és Dél-Bácska)
Bánság (Banat, földrajzilag Nyugat-Bánság)
Szerémség (Srem, földrajzilag Kelet-Szerémség)

[szerkesztés] Története

A mai Vajdaság Autonóm Tartomány területe a trianoni békeszerződésig (1920) a Magyar Királyság része volt (Bács-Bodrog vármegye, Torontál vármegye, és Temes vármegye; Szerém vármegye a Magyar Királyságon belül Horvátország-hoz tartozott).
A trianoni békeszerződéssel az egykori Délvidék nagy része (Közép- és Dél-Bácska, a Bánság nyugati vidéke, Szerémség, a Drávaköz, Szlavónia és a Muravidék a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került.
A II. világháború alatt, 1941 áprilisa és 1944 októbere között, Közép- és Dél-Bácska, a Drávaköz (Drávaháromszög) és a Muravidék újra Magyarország, Szerémség pedig az úgynevezett Független Horvát Állam része lett. Nyugat-Bánság közvetlen német közigazgatás alatt állt.
1941 és 1944 között a többnyire magyar nyelvű zsidó lakosság legnagyobb részét deportálták. A német közigazgatás alatt álló Nyugat-Bánságban még a zsinagógákat is lerombolták. Atrocitások a polgári lakosság ellen a Horvátországhoz tartozó Szerémségben, és a Magyarországhoz került Dél-Bácskában is történtek (Újvidéki vérengzés), elsősorban a szerbek, és a kommunista csoportosulások ellen.
1944-ben a szerb partizánalakulatok a Vörös Hadsereg segítségével újra elfoglalják e területeket, ami ezúttal a német, magyar és horvát polgári lakosság vérontásához vezetett, de több zsinagógát is leromboltak (pl.: Óbecsei). A német (sváb) lakosságot kitelepítették, a magyar lakosság egy része Magyarországra menekült.
1944-1945 telén a kommunista pártvezetés utasítására tömeges kivégzéseket, etnikai népirtást folytattak a megmaradt magyar lakosság között. A meggyilkoltak száma pontosan nem ismert, de 35.000-45.000 között becsülik (Délvidéki vérengzések).
A párizsi békeszerződés (1947) után a terület hivatalosan is Jugoszlávia része lett. Az elmenekült, kitelepített vagy meggyilkolt német, magyar és horvát családok házaiba a legtöbb településen az egykori Jugoszlávia déli részéről szerb és montenegrói lakosságot költöztettek. Az erőszakos lakosságcserével a szerbek a Vajdaságban abszolút többségbe kerültek.

A - hivatalosan nem létező - Vajdaság Köztársaság zászlaja

Jugoszlávia 1974-es alkotmánya széleskörű autonómiát biztosított a soknemzetiségű Vajdaságnak és a főleg albánok lakta Koszovó tartománynak a Szerb Köztársaságon belül. Amikor Szerbia 1988-ban megszüntette Vajdaság, Koszovó és Metohia autonómiáját, megbomlik a Jugoszlávián belüli nemzetek különben is kényes erőviszonya a szerbek javára, ami végülis polgárháborúhoz és Jugoszlávia véres széthullásához vezetett.
Az 1990-es évek elejétől kezdve erősödnek a mind nagyobb önállóságot követelő erők.

[szerkesztés] Népesség

A 2002-es népszámlálás adatai szerint, Vajdaság Autonóm Tartománynak 2 031 992 lakosa van.

A tartomány etnikumai a következők:

Nemzetiség	fő	%
szerbek	1 321 807	65,05
magyarok	290 207	14,28
szlovákok	56 637	2,79
horvátok	56 546	2,78
nem nyilatkozott	55 016	2,71
jugoszlávok	49 881	2,45
montenegróiak	35 513	1,75
románok	30 419	1,50
romák	29 057	1,43
bunyevácok	19 766	0,97
ruszinok	15 626	0,77
macedónok	11 785	0,58
ukránok	4 635	0,23
egyéb	55 097	2,71
Összesen	2 031 992	100

[szerkesztés] Közigazgatás

Székvárosa Újvidék (Novi Sad), második legnagyobb városa Szabadka (Subotica). Vajdaság hét körzetre van felosztva (zárójelben a körzetek szerb nyelvű elnevezése):