Személyi kultusz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A személyi kultusz egy karizmatikus vezér, sok esetben államfő rajongásszerű, szolgai tisztelete. Bár ez a tisztelet sokakban őszintén is kialakulhat, a személyi kultuszt általában az adott ország tömegtájékoztatási eszközei, a kultúrpolitika, az oktatási rendszere gerjeszti, mintegy kikényszerítve a népből az áhítatot a vezető iránt.
A kifejezést először Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára használta az 1956-ban megrendezett huszadik pártkongresszuson, egy Sztálinról folytatott értekezés során.
A személyi kultuszt általában a sztálinizimus egyik jellegzetességének tartják, de antikommunista kormányok esetében is megfigyelhető, például Hitler uralma alatt. Manapság jellemzője a kubai Fidel Castro és az észak-koreai Kim Dzsong-il kormányzásának is.
 |
Ez a társadalomtudományi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 