Szénavár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szénavár (1891-ig Szenográd, szlovákul Senohrad) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban. 2001-ben 759 lakosából 729 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Korponától 15 km-re keletre 592 m magasan fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a hangzása ellenére nem várnévből ered, hanem a szláv senorog (= szénazug) névösszetételből.
[szerkesztés] Története
1135-ben Zenerag néven említik először. Eredetileg királyi birtok, melyet Kálmán király 1116 előtt Zalard fia Mihálynak adományozott. Később a család 1 ekével és 1 családdal a bozóki premontrei apátságnak ajándékozta. 1779-ben a faluban nagy tűzvész pusztított, melyben csaknem az egész falu leégett. Lakói híres csipkeverők és hímzők voltak. A falunak egykor ásványvize is volt, melyet a falu fuvarosai a visszaemlékezések szerint Nagyszombatig szállítottak és árultak. 1910-ben 1296, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- A falu népművészete rendkívül gazdag. A szlovákiai csipkeverés és hímzés egyik legnagyobb központja, szép népviselettel, fejlett háziiparral, gazdag néprajzi gyűjteménnyel.
- A faluban a népi építészet 19. századi fennmaradt alkotásai láthatók kőkeretes ablakú, nyitott kéményű házakkal, magtárakkal, pajtákkal.
- Szent Imre tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1768-ban épült. Keresztelőkútja a 15. századból származik.
- A falu közepén egy 1748-ban épített barokk-klasszicista kápolna is áll, benne 15. századi későgótikus madonnaszoborral.
- A faluban két forrás, a Královka és a Belovka is ered, ahol a hagyomány szerint IV. Béla király a tatárok elől menekülve megpihent és vízükből ivott.
- A falu határa a foltos szalamandra élőhelye.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt volt plébános Andrej Kmeť botanikus, régész, etnográfus.
- Itt az iskolában tanított Jozef Cíger Hronský szlovák író.
- A falu nevezetes emberei még Štefan Popálený a helyi régészeti emlékek gyűjtője és Juraj Zábojník egyházi költő.