Sylvester János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sylvester János (kevésbé ismert nevén Erdősi Sylvester) (Szinérváralja, 1504 körül – ? , 1551 után): humanista tudós, bibliafordító, a magyar esszéirodalom megteremtője.

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Főbb művei
3 Lásd még
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életpályája

1526 – 1527-ben Krakkóban tanult, itt ismerkedett meg Erasmus eszméivel. 1529-ben, majd 1534 őszétől 1536-ig Wittenbergben tanult. 1534-ben került Nádasdy Tamás szolgálatába; az ottani iskolában tanított, egyúttal a Nádasdy alapította nyomdát vezette. 1543 végéig maradt Újszigeten. 1543 végétől v. 1544 elejétől a bécsi egyetemen előbb a héber, később a görög nyelv tanára volt.

[szerkesztés] Főbb művei

[szerkesztés] Nyelvtana

Grammatica Hungarolatina (Sárvár-Újsziget, 1539);

Sylvester János az első magyar nyelvtan szerkesztője, a magyar nyelv tudatos művelője volt. Vele kezdődik a magyar nyelvtantudomány és a törekvés az egységes helyesírásra.

[szerkesztés] Az Újszövetség fordítása

Új Testamentum (fakszimile kiadása Varjas Béla gondozásában és kísérő tanulmányával a Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozatban, Bp., 1960).

Sylvester János készítette el az első teljes, korszerű, tudományos kritikát kiálló magyar Újszövetség-fordítást (Újsziget, 1541), amely az első hazai nyomdában készült magyar nyelvű könyvünk (kiadta Abái Benedek). Ez volt az első, Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv.

A legjelentősebb, az Erasmus szövege nyomán készült Újszövetség-fordítást Sylvester filológiai kritikával ellenőrizte, és igyekezett az eredeti gondolatot szabatosan tolmácsolni. Bár felhasználta az Újszövetség régi magyar fordítását, az eredeti görög szöveget vette alapul. Az egyes evangéliumok összefoglalását disztichonokban adta, s szintén disztichonokban írta könyvének a magyar néphez szóló ajánlását is, elsőnek alkalmazva nyelvünkön az időmértékes verselést. Munkásságával új fejezetet nyitott a magyar fordításirodalom fejlődésében, valamint a magyar stilisztika, filológia történetében is.

[szerkesztés] Esszék

Magyarországon az esszé műfajának megteremtője Sylvester János volt, vele kezdődik a magyar értekező próza. Ő írt először magyarul esszéket, valamivel azelőtt, hogy Montaigne (1533–1592) Franciaországban kitalálta az esszét mint műfajelnevezést.