Schöpf-Merei Ágoston

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Schöpf-Merei Ágoston, (eredetileg Schoepf-Merei) (Győr, 1804. szeptember 24. – Manchester, (Anglia), 1858. március 12.) gyermekgyógyász, az MTA levelező tagja (A Schöpf-Mérei névváltozat helytelen!)

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Főbb művei
3 Emlékezete
4 Lásd még
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életpályája

[szerkesztés] A kezdetek

Orvosegyetemi tanulmányai Padovában fejezte be, ezután Bécsben volt gyakorló orvos.

[szerkesztés] Pesten

1835-ben az MTA levelező tagjául választották. A következő évben ő létesítette Pesten az első ortopédiai intézetet. Az épület az 1838. évi árvíz idején elpusztult. Ezt követően 1839-ben megnyitotta az első pesti kisdedkórházat. A vizsgálati módszereket tökéletesítette: ő vezette be a halllgatózással és kopogtatással végzett diagnosztikai vizsgálatokat; előírta a kórtörténetek módszeres feljegyzését és vezetését, ő honosította meg a bőr alatti (szubkután) ín- és izommetszéssel végzett műtéteket, pl. a kancsalság javítására. 1836-tól az orvostörténet címzetes rendkívüli tanára volt, majd 1844-től gyermekgyógyászati előadásokat tartott a pesti egyetemen. Ő írta az első magyar gyermekgyógyászati tankönyvet. Ő indította el az első magyar gyermekgyógyászati folyóiratot.

[szerkesztés] Emigrációban

A szabadságharc alatt az olasz légióban katonaorvosként szolgált. A szabadságharc bukása után Kossuth Lajossal emigrált; előbb Törökországba, majd Párizsba, végül Angliába került. Manchesterben gyermekkórházat alapított.

[szerkesztés] Főbb művei

A mellbetegségek biztosabb megismerése. (Pest, 1842);
A pesti gyermekkórház 5 1/2 évi működésének áttekintése (Pest, 1845);
A gyermekgyógyászat tankönyve (Buda, 1847);
On spasm and convulsions of children (Edinburgh, 1850);
Disorders of infantile development and rickets (London, 1855)

[szerkesztés] Emlékezete

Kórházat neveztek el róla a Bakáts téren, Budapest IX. kerületében.
Tiszteletére az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete 1945-ben emlékérmet alapított.
Halálakor Markusovszky Lajos emlékezett meg róla az Orvosi Hetilapokban (1858).