RSA-eljárás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az RSA eljárás egy nyílt kulcsú (vagyis „aszimmetrikus”) titkosító algoritmus, melyet Ron Rivest, Adi Shamir és Len Adleman fejlesztett ki (és az elnevezést neveik kezdőbetűiből kapta). Ez napjaink egyik leggyakrabban használt titkosítási eljárása. Az eljárás elméleti alapjait a moduláris- és a prímszámelmélet egyes tételei jelentik.
Az RSA egyaránt alkalmas titkosításra és digitális aláírásra, és ez a képessége tovább növelte népszerűségét. Jelenlegi matematikai ismereteink szerint egy megfelelő gondossággal kivitelezett RSA-titkosítás eredménye számításelméleti okok miatt nem fejthető (és ilyen megfejtési eljárást még tényleg nem hoztak nyilvánosságra).
Az eljárás a nagy számok faktorizációjának problémáján alapul, vagyis hogy egy kellően nagy számról nehéz megállapítani annak prímtényezőit. Ha egy szám két igen nagy prímszám szorzata, akkor ennek prímtényezős felbontása még igen nagy számítógépekkel is nagyon sokáig tart.
Két nagy (de egyenlő bitszámú) prímszám szorzata (N = p*q) adja az RSA modulusát. Az N szám bináris alakban írt bitjeinek a száma adja a rejtjelzőkód hosszúságát, ami a gyakorlatban általában n=128, 256, 512, 1024 szokott lenni.
 |
Ez az informatikai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 