Pszichológia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pszichológia (ógörög: ψυχή = lélek és λογία = tudomány szavakból) az emberi gondolkodással és viselkedéssel foglalkozó tudomány. Vizsgálatának tárgyai közé tartozik a tanulás, intelligencia, motiváció, az érzelmek, az észlelés, a személyiség, a mentális betegségek, illetve azok gyógyítása, valamint az egyénre gyakorolt környezeti és genetikai hatások.
A pszichológia irányzatainak közös jellemzője, hogy empirikus módszerrel dolgoznak, felhasználva több más természettudomány, (például a fiziológia, a sejtbiológia, neurobiológia, biokémia, a matematikai statisztika) eredményeit.
[szerkesztés] Pszichológiatörténet
[szerkesztés] A pszichológia megszületése (XIX. század vége)
Egészen a 19. század végéig a pszichológiát a filozófia egyik ágának tekintették. 1879-ben hozta létre Wilhelm Wundt az első kizárólag pszichológiai kutatással foglalkozó laboratóriumot Lipcsében. Európában ezt a dátumot tekintik a modern pszichológiatudomány kezdetének. Wundt munkásságának hatása mára nem a konkrét eredményeiben, hanem az alapító és szervezőtevékenységében rejlik.
Az Egyesült Államokban a pszichológia születését William James nevéhez fűzik, aki a Harvard Egyetem első pszichológiaprofesszoraként Principles of Psychology címmel 1870-ben kiadott könyvével lefektette az elkövetkezendő évek pszichológiai vizsgálódásainak alapjait. James munkásságának hatására hamarosan megszületik az alkalmazott pszichológia, és 1892-ben megalakul az Amerikai Pszichológiai Társaság (az APA).
[szerkesztés] Pszichoanalízis (1900-napjainkig)
Az 1890-es években az osztrák neurológus és pszichiáter Sigmund Freud kidolgozta a saját pszichológiai módszerét, amit pszichoanalízisnek nevezett el. A legfontosabb újítása a tudattalan fogalmának bevezetése volt a pszichológiába. A pszichoanalízis egyszerre elméleti keret és alkalmazott módszer a lelki jelenségek megértésére és gyógyítására. Freud és követői a pszichoanalízist természettudományos eljárásnak tartották, de megszületése óta vita tárgya, vajon mennyire tekinthető a természettudományos pszichológia részének.
Freud követői számos ponton módosítják az elméletét. Carl Gustav Jung, Freud egykori híve saját rendszert épít fel, aminek legfontosabb eleme a kollektív tudattalan, melyben az emberiség közös történetőből származő ősképek, archetípusok találhatók. Alfred Adler (korábban szintén Freud munkatársa) megalapította saját pszichológiai iskoláját, amit individuál pszichológiának nevezett. Heinz Hartman az egopszichológia megalapítója, Anna Freuddal közösen végzi az ego funkcióinak feltárását.
A modern pszichoanalízis képviselői közül Margaret Mahler a tárgykapcsolati elmélet képviselője, és Heinz Kohut, a self-pszichológia megalkotója volt.
[szerkesztés] Alaklélektan, vagy Gestalt-pszichológia (kb. 1920-1940)
Az alaklélektan vagy Gestalt-pszichológia a két világháború között Németországban élte fénykorát. Az észlelés és gondolkodás folyamatait vizsgálta. Ellentétben a wundti strukturalizmussal, az alaklélektan nem a lelki élet alkotóelemeit, struktúráit kívánta meghatározni, hanem az egészlegességre helyezte a hangsúlyt. Híres mottójuk: Az egész több, mint a részek összege. Jeles képviselői: Kurt Koffka, Max Wertheimer és Wolfgang Köhler.
Hitler hatalomra kerülésével a Gestalt-pszichológia képviselői az Egyesült Államokba emigráltak, ahol ekkoriban a behaviorizmus volt az uralkodó pszichológiai nézőpont, ezért az irányzat elvesztette jelentőségét. A mai modern kognitív pszichológia kezdi újra felfedezni és saját nézetrendszerébe beépíteni az alaklélektan eredményeit.
[szerkesztés] Behaviorizmus (1913-1950)
A behaviorizmus (viselkedéselvűség) a wundti pszichológia önelemző ( introspektív) jellegének ellentpontozásaként jött létre 1913-ban. Képviselői John B. Watson, Edward Thorndike és B. F. Skinner amellett érveltek, hogy a tudományos pszichológia csak az objektíven megfigyelhető adatokkal dolgozhat. A környezeti ingerek (stimulus) és a rájuk adott reakciók jellegzetességeinek és törvényszerűségeinek feltárásával foglalkozott. Emiatt szokták S-R pszichológiának is nevezni.
Nagy hatással voltak rá Ivan Pavlov kutatásainak eredményei (pl. klasszikus kondicionálás). A behaviorizmus az 1950-es évek közepéig az amerikai pszichológia meghatározó irányzata volt.
[szerkesztés] Humanisztikus pszichológia (1950-től napjainkig)
A humanisztikus pszichológia az 50-es évek közepétől jelent meg az Egyesült Államokban. Az irányzat önmagára, mint a harmadik erőre hivatkozik, a pszichoanalízissel és a behaviorizmussal szemben. Sokat merít az európai gyökerű fenomenológiából (Brentano, Husserl).
Az önmegvalósításra, a személyiség optimális fejlődésére helyezi a hangsúlyt. Világképe optimistább, mint a pszichoanalízis elfojtott szexualitásra épülő elmélete, vagy a behaviorizmus mechanikus inger-válasz koncepciója. A humanisztikus pszichológia szerint az emberben van valami, ami az állati, biológiai létezésen túlmutat és megfelelő körülmények között kifejlődve az emberi természet alapvetően jó.
Fő képviselői: Abraham Maslow (szükséglet hierarchia), Carl Rogers (személyközpontú terápia) és Fritz Perls (Gestalt-terápia).
[szerkesztés] Kognitív pszichológia (1960-tól napjainkig)
A kognitív pszichológia az 1960-as években váltotta fel behaviorizmust. A kogníció megismerést jelent, a kognitív pszichológia az emberi megismerő folyamatokkal foglalkozik, mint például az észlelés, érzékelés, gondolkodás, döntéshozás, problémamegoldás, nyelv. Megőrizte a behaviorizmus objektivitásának szigorúságát, de a jelenségek magyarázatában megengedi az olyan, közvetlenül nem megfigyelhető fogalmak használatát, mint a mentális reprezentáció.
A kognitív pszichológia térhódításában nagy szerepet játszottak Noam Chomsky kísérletei, melyek rámutattak arra, hogy a behaviorizmus által leírt klasszikus kondicionálás nem elégséges magyarázat a nyelvelsajátítás folyamatának megmagyarázására. Albert Bandura bebizonyította, hogy a gyerekek képesek pusztán megfigyelés alapján komplex tanulásra. Az agysérülések elmefunkciókra tett hatásainak tanulmányozásának módszerével az agyműködés és az elme közti kapcsolatról is egyre több ismeretet tártak fel Charles Sherrington, Donald Olding Hebb, Antonio Damasio kísérletei.
Lásd még: kognitív tudomány, Ulrich Neisser
[szerkesztés] Evolúciós pszichológia (1990-es évek közepétől)
Az evolúciós pszichológia 1995-ös megszületése David Boss, Leda Cosmides és John Tooby nevéhez fűzhető. Az evolúciós pszichológia kutatásainak célja az emberi elme szerkezetének felderítése és megértése, de nem önálló kutatási terület, hanem gondolkodásmód. Központi eleme az, hogy az elme a vadászó-gyűjtögető őseink előtt álló adaptációs problémákat megoldó, a természetes kiválasztódás során szelektálódott információfeldolgozó gépek halmaza.
Lásd még: humánetológia, szociobiológia
[szerkesztés] Irányzatai
Általában öt főbb irányzatot /nézőpontot/ szokás megemlíteni a pszichológiai gondolkodásban:
- Biológiai nézőpont
- Pszichoanalitikus nézőpont
- Behaviorista nézőpont
- Kognitív nézőpont
- Humanisztikus nézőpont
[szerkesztés] Ágai
A tudományos pszichológia legfontosabb területei szerinti felosztása:
- általános pszichológia
- személyiséglélektan
- fejlődéslélektan
- szociálpszichológia
Az alkalmazott pszichológia legfontosabb területei:
- munkapszichológia
- reklámpszichológia
- sportpszichológia
- iskolapszichológia
- börtönpszichológia
- játékpszichológa
- kriminálpszichológia
- klinikai pszichológia
- egészségpszichológia
- szervezetpszichológia
- kísérleti pszichológia
- szexuálpszichológia
- tanácsadás pszichológiája
- pasztorálpszichológia
- parapszichológia
- művészetpszichológia
- összehasonlító pszichológia
- környezetpszichológia
- pedagógia pszichológia
[szerkesztés] Bírálók
A pszichológia mint tudományág bírálói elsőként az elméleti és alkalmazott pszichológia irányzatainak ellentmondásait említik. Az irányzatok az alap axiómákban is eltérnek, így nem ritka, hogy egymással szemben tökéletes ellentmondásokat fogalmaznak meg. Mindez az irányzatok közötti választást a pszichológus számára egyfajta hitbeli kérdéssé alacsonyítja. Többek között ennek is köszönhető, hogy az utóbbi évtizedben egyre több sajtónyilvánosságot kap, ha valaki a pszichológiát áltudománynak nevezi.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Szervezetek
- Magyar Pszichológiai Társaság
- Magyar Pszichiátriai Társaság
- Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association, APA)
[szerkesztés] Folyóiratok
- Magyar Pszichológiai Szemle
- Thalassa
Based on work by