Sigmund Freud
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sigmund Freud (1856. május 6., Freiberg (ma Příbor), akkor Osztrák-Magyar Monarchia, ma Csehország – 1939. szeptember 23., London, Nagy-Britannia) osztrák neurológus, a pszichoanalitikus iskola megalapítója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
[szerkesztés] Módszere
A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésre. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el pszichoanalízisnek. Kezdetben Freud – kollégája, Breuer nyomán – hipnózissal dolgozott. Később úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható, s hogy hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Felfedezte, hogy az elfojtott, tudattalanná vált emlékek szabad asszociáció révén is felszínre hozhatóak. Ebben alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, ezt nevezte a tudattalanhoz vezető „via regia”-nak, királyi útnak. Hasonlóképp jelentést tudott tulajdonítani, s a terápiában fel tudta használni az elvétéseket.
[szerkesztés] Viták munkásságáról
Freud munkássága a 20. század eleji Bécsben meglehetősen vitatott volt, és ezek a viták teljesen napjainkban sem csitultak el. Ennek ellenére nem csak a pszichológia egyik nagy újítójának tartják, de a nyugati gondolkodásra egyik legnagyobb hatással levő alaknak is. Munkásságának eredményei gyakran kerülnek az irodalom és a filozófiai viták fókuszába, vitatva a tudományos és orvosi értéküket. Hatással volt ezen kívül még a szociológiára, antropológiára, politikai tudományokra, történelemre, irodalomra, művészettörténetre és kritikára.
[szerkesztés] Hatása
Egyik híres tanítványa a magyar Ferenczi Sándor.
[szerkesztés] Külső hivatkozások