Parlamenti választás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Parlamenti választás
Predemokratikus választások a XX. század első feléig voltak érvényesek. Vagyoni, életkori vagy egyéb korlátokhoz kötötték. Nem mindenki választhatott, csak a felnőtt lakosság kb. 10 %-a. A XX. század elején jelent meg az általános választójog, de még ez is csak a férfiakra vonatkozott. A XX. század közepétől szavazhattak a nők is. Innentől volt valóban demokratikus a választás.
[szerkesztés] Választójog
Egyrészt a választójog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az állami hatalomgyakorlás centrumában elhelyezkedő képviseleti szervek létrehozásának módját határozzák meg. Másrészt a választójog politikai alapjog, amely a hatalomban (vagy a közügyek vitelében) való részvétel
[szerkesztés] A választási alapelvek
A választójog általánosságának elve azt fejezi ki, hogy minden nagykorú állampolgár ¬ az úgynevezett természetes kizáró okokat kivéve - szavazati joggal rendelkezik.
[szerkesztés] Természetes kizáró okok
- az elmebetegség, mivel a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személyek a választáshoz szükséges önálló akarat kialakítására képtelenek;
- bűncselekmény elkövetése általában a választójogtól való megfosztást vonja maga után, bírói ítélet alapján.
[szerkesztés] A választójog egyenlőségének elve
Azt a követelményt fejezi ki, hogy minden választásra jogosultnak azonos értékű szavazati joggal kell rendelkeznie. Nem jelenti azt, hogy mindenkinek a szavazata egyenlő hatásfokú. Az egyenlőség elve arra vonatkozik, hogy minden szavazásra jogosult egyenlő jogokkal vesz részt a választásban. Rendkívül sérülékeny az egyenlőség elve az egyéni választókerületei nagyságával összefüggésben. Ugyanis különböző nagyságú választókerületek létrehozásával aránytalanul nőhet vagy csökkenhet egy mandátum értéke.
[szerkesztés] A szavazás közvetlenségének elve
Azt jelenti, hogy a választópolgárok közvetlenül a jelöltekre szavaznak a választások során. Kétségtelenül a választások tipikus formája a közvetlen szavazás, de a demokratikus országokban is találunk példákat a közvetett választás különböző formáira. Az egyik legismertebb közvetett választási forma az elektorok útján történő választás. A választópolgár ilyenkor választási megbízottakra, elektorokra szavaz, és az elektor lesz jogosult a tényleges választásra (inkább államfők vagy második kamarák választásánál alkalmazzák). A képviselő-testületek által történő közvetett választások esetén az alsóbb szintű képvi¬seleti testületek választják a magasabb szintűeket.
[szerkesztés] A választás általános jellege
- Minden 18 évet betöltött állampolgár szavazhat - parlamenti választásnál aktív választójoggal rendelkezik minden nagykorú magyar állampolgár, de értelemszerűen nem élhet választójogával (a szavazásban akadályozva van) az, akinek nincs legalább ideiglenes lakóhelye Magyarországon.
- Egyenlőség. Mindenki szavazata egy szavazat.
- Európai demokráciákban közvetlenül szavazhatnak
- Titkosak a választások - fontos alapelv, amely azt jelenti, hogy a választópolgárok a szavazat tartalmának nyilvánosságra kerülése nélkül, titkosan adhatják le szavazatukat.
[szerkesztés] A választójogból kizártak köre
- aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll,
- aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll,
- aki szabadságvesztés-büntetését tölti,
- aki büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll.
Ez csak Magyarországon van így. (Alk. 70. § (5))
Fontos, hogy a gondnokság alatt állást bíróság mondja ki. A világ sok országában korlátozás nélkül szavazhatnak a fogvatartottak, van ahol megszorításokkal, van ahol meg sehogyansem. (hirst kontra egyesült királyság ítélet, 2005. október 6., emberi jogok európai bírósága)
[szerkesztés] Választási rendszerek típusai
[szerkesztés] Többségi választási rendszer
Egyéni választókerületek vannak az adott országokban. Itt dől el, hogy ki kerül a parlamentbe.
- relatív többségi rendszer - az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja, ilyen például Anglia választási rendszere, a kétpártrendszer irányába hat
- abszolút többségi rendszer - 50% feletti szavazati arányt kell elérni a képviselőséghez, szükség esetén második fordulót kell tartani (ott általában elég az egyszerű többség), pl. Franciaország választási rendszere
[szerkesztés] Arányos választási rendszerek
Az arányos választási rendszerben az ország egy vagy több választókerületet alkot, a szavazók pártok listájára szavaznak, a szavazatok arányában kerülnek elosztásra a mandátumok. A legtöbb ország választási rendszere minimális szavazatarányhoz köti a mandátumszerzést, ez az ún. köszöb. ennek célja a pártstruktúra szétaprózódásának megakadályozása. Kivételnek tekinthető Izrael, ahol nincsen küszöb. Sok párt működése jellemző ezekben az országokban, gyakran koalíciós kormányzat alakul ki. Ilyen választási rendszer működik Szlovákiában és Izraelben.
[szerkesztés] Vegyes választási rendszerek
A két fent említett rendszer kombinációjából tevődik össze, a szavazóknak két szavazatuk van, az egyiket egyéni választókerületi képviselőre, a másikat pártlistára adják. Előny, hogy egyesíti a két rendszer előnyeit, hátránya, hogy viszonylg bonyolult. Ilyen Németország és Magyarország választási rendszere.
[szerkesztés] Magyarország választási rendszere
1919 és 1945 után is érvényesült a predemokratikus választási jog, de korlátozott volt. 1956 után alakult meg az általános választójog, amiben mindenki választható és választó lehet. De ahhoz hogy valaki "elmebeteg legyen, illetve a "dolgozó nép ellensége" nem kellett a bírói ítélet. És így nem szavazhattak!
[szerkesztés] Pártok a versenyben
Aránytalan a választási rendszer. MDF 1990-ben listáról juttatták be a képviselőik 24 %-át. Visszaléptetés – csak az tudja elérni, aki biztos abban, hogy a szavát követik hívei. 1998-ban a kisgazdák visszaléptették a Fidesz javára képviselőiket. E nélkül nem lett volna Fidesz kormány.
A be nem jutott pártok 1-5 %-os eredmény elérése után jogosultak az állami támogatásra. Ez a rendszeri s a nagypártoknak kedvez. A kis pártokat lehetetlen helyzetbe hozza, és csak az országos lista révén juthatnak mandátumhoz.
[szerkesztés] Választási hagyományok
Új kutatási irányzat a Választási földrajz. Vizsgálja az embereket, hogy kik mikor kire szavaznak korábban és most.
- Vidéki szavazatok – itt tovább élnek a régi történelmi trendek. Inkább a jobboldali agrár jellegű pártokat részesítik előnybe. A keleti térségek tovább viszik a baloldal elemeit. MSZP-re szavaznak, ahol a gazdasági fejlettség alacsony szinten van és nagy a munkanélküliség. Ilyen Szabolcs és Borsod megye. A nyugati határ felé erősödik a liberális szavazói hajlandóság. 1998-ig Vas megye SZDSZ szavazó volt többségben, de itt a legutolsó választásokon a Fidesz győzött. Az ország közepén a kereszténydemokratáknak volt erős bázisa. Pl. Tolna megye. Nehéz áttörni a hagyományokat.
- Budapesti szavazatok - kerületeiben hasonlóan szavaznak, mint 60 évvel ezelőtt. A budai elit kerületek (I., II., XII) döntően a jobb oldal szimpatizánsa. Csepelen és Angyalföldön az MSZP, a belvárosban főként (V, VI) a liberális szavazók élnek.
[szerkesztés] Pártok és választók kapcsolata
A pártok szerepe megváltozott az elmúlt 14 évben. Fontossá vált, hogy közvetlenebbül szóljanak a választókhoz. Új jelenségek születtek – Polgári körök a Fidesz részéről. A pártok felkínáltak személyiségeket a választók részére. Orbán Viktor segített a polgári körök aktivizálódásához.
[szerkesztés] Választók típusai
- pártideológiák alapján - Tudatos szavazók. Preferenciáik vannak.
- Issue szavazók - Nem ideológiák, hanem ügyek mellett döntenek.
- Vándorszavazók - Nincsenek világos ideológiáik. Hol az egyik, hol a másik pártra szavaznak. 1998-ban sok szavazó átszavazott más pártokra.
- Nem szavazók - 40% a magyar szavazóképes lakosságnak. Ezek a bizonytalan szavazók.
A magyar választói hajlandóság nemzetközi összehasonlításban gyenge. 2002-ben 72% volt a részvétel.
Based on work by 