Panegyrici Latini
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Panegyrici Latini (latin panegyricusok, azaz dicsőítő költemények) 12 beszédet tartalmazó gyűjtemény, amely a Kr. u. 4. század végén, Galliában nyerte el ma ismert formáját. A 15. században előkerült antik válogatás élén, mintegy modellként, Ifjabb Plinius Traianus római császárhoz írott híres beszéde áll. A többi beszédet gall szónokok írták különböző császárokhoz (Mamertinus Maximianushoz 289-ben és 291-ben, ismeretlen szerző és Eumenius Constantiushoz 297-ben és 298-ban, anonim szónokok 307-ben, 310-ben, 312-ben, 313-ban és Nazarius 321-ben Nagy Konstantinhoz, Claudius Mamertinus Julianus Apostatához 362-ban, Pacatus Drepasius 389-ben Nagy Theodosiushoz). Trónra lépési évfordulókra, uralkodói kegyek megköszönésére és hasonló alkalmakra készültek e beszédek. A dicsőítő beszéd hagyományos technikai fogásai, kész sémái és formai eszközei kevés eredetiséget engedtek meg. Némi egyéni szín Claudius Mamertinus művében csillan fel.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
Based on work by 