Pátriárka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A pátriárka szó görög eredetű, a „πάτερ” (pater, apa) és „άρχων” (arkhón, főnök, vezető, uralkodó) szavak összetétele. Eredetileg (a római jogban) a patriarcha az a férfi volt, aki a nagycsalád vezetőjeként korlátlan hatalommal rendelkezett az adott család fölött (pater familias). Az ilyen – a rangidős férfi vezette – rendszert hívják patriarchátusnak.

A pátriárka az Ószövetségben: Ábrahám, Izsák és Jákob a zsidóság három pátriárkája és így a kor, amelyben éltek: a patriarchális kor másképpen a pátriárkák kora (1Móz. 11:27-12:4).

A pátriárka egyházi szóhasználatban püspököt - pontosabban a fővárosokban (metropolis-okban) székelő püspököt - jelenti, aki fokozatosan püspöktársai fölé emelkedett és metropolita hatóságot nyert. A katolikus egyház, az ortodox egyházak és az keleti keresztény egyházak legfőbb püspökét is hagyományosan pátriárkának, a tisztséget, illetve a felügyelt egyházi kerületet pedig patriarchátusnak nevezik. Szintén pátriárka volt a keresztény közösség természetes vezetője egy más vallású ország területén (például az Oszmán Birodalomban).

Eredetileg a kereszténységben öt pátriárka volt:

római (ez egyenlő a pápával)
konstantinápolyi (Ma Isztambul a város világi neve, de az egyházban még a régi névvel hivatkoznak rá.)
alexandriai
antiochiai
jeruzsálemi

A nyugati (latin) katolikus egyházban a római pápán kívül külön pátriárka méltóság nem fejlődött ki, de egyes püspökök elnyerhették ezt a címet („kisebb pátriárkák”). A Rómához tartozó keleti katolikus részegyházakban és az ortodox egyházakban ellenben valóságos pátriárkák vannak. Az ortodox egyházaknál az eredeti négy méltóság mára kilenc ortodox patriarchátusra bővült. A patriarchátusok autonóm közösségek, rangban egyenlőek egymással, habár a konstantinápolyi pátriárka, mint a Birodalmi Város vezetője, "egyenlőbb az egyenlőknél".