Nofertari

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nofertari Merenmut (kb. i. e. 1300–1250) egyiptomi királyné, II. Ramszesz fáraó felesége; a nyolc királyné közül, akik Ramszesz uralma alatt a nagy királyi hitves címet viselték, ő volt a legfontosabb és a mai napig a legismertebb.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Gyermekei 3 Címei 4 Sírja 5 Források

[szerkesztés] Élete

Nofertari származása ismeretlen, de feltehetőleg előkelő családba született. Sírjában egy gombon a XVIII. dinasztia végén uralkodó Aj fáraó nevét találták meg, és lányának, Meritamonnak a szobra Aj szülővárosa, Ahmím egyik templomából került elő; ennek kapcsán feltételezték, hogy Nofertari rokonságban állt Aj családjával. Fivére, Amenmosze Théba polgármestere volt.

Ramszesz még trónörökös korában vette feleségül Nofertarit, aki a neki emelt szobrok, sírfeliratai és főleg a neki szentelt Abu Szimbel-i templom tanúsága szerint a kedvenc felesége volt. Első gyermekeik is még a fáraó trónra lépte előtt születtek meg. Nofertari volt az anyja többek közt Ramszesz elsőszülött fiának, Amonherkhopsefnek, és a fáraó kedvenc lányának, Meritamonnak, összesen hat gyermekről tudjuk, hogy biztosan Nofertari volt az anyjuk, és még néhányról feltételezhető.

Nofertari több hadjáratra is elkísérte férjét, a kádesi csatába is vele tartott. A hettitákkal való békekötés után diplomáciai levelezést folytatott III. Hattusilis hettita király feleségével, Putuhepával; ékírásos levelei fennmaradtak Hattusasban, a Hettita Birodalom fővárosában.

A templomokban és más emlékműveken Ramszesz feleségei közül Nofertarit ábrázolják a legtöbbször. Alakja a legtöbb szobrán a hagyománynak megfelelően jóval kisebb, mint férjéé, csak a térdéig vagy még addig sem ér; egyes szobrai azonban a fáraóéval csaknem azonos magasságúak – ezek korábbi, III. Amenhotep által megkezdett és Ramszesz által befejezett szobrok, melyek eredetileg Amenhotep feleségét, Tije királynét ábrázolták volna, aki gyakran jelent meg igen prominens módon az ábrázolásokon. Nofertarinak két szobra azonos magasságú Ramszesz szobraival: a neki emelt Abu Szimbel-i templom bejáratát szegélyező hat szobor közül az a kettő, ami őt ábrázolja.

Az Abu Szimbel-i teplom felszentelésén, ami a 24. uralkodási évben történt, Nofertari is részt vett, de feltehetőleg már betegen; a templom isteneinek való áldozatbemutatáskor lánya, Meritamon látja el a királyné szertartásos teendőit. Az bizonyos, hogy a 30. uralkodási évet már nem érte meg, az ekkor megrendezett jubileumi ünnepségek ábrázolásain ugyanis már nem szerepel.

[szerkesztés] Gyermekei

Nofertari fiai voltak Amonherkhopsef (más néven Amenherwenemef), Paréherwenemef, Meriré és Meriatum (a hercegek listáján az 1., 3., 11. és 16.), akik magas rangot viseltek a hadseregben illetve a papságban; a legidősebb fiú sokáig trónörökös volt, de Nofertari fiai végül mind apjuk előtt haltak meg, és a másik főfeleség, Iszetnofret egyik fia, Merenptah lett a következő uralkodó.

Nofertari lányai közül Meritamonról és Henuttauiról (4. és 7. a hercegnők listáján) tudni biztosan, hogy az ő gyermekei voltak. Ők, valamint a gyakran szintén Nofertari lányának tartott Nebettaui (Ramszesz 5. lánya) később királynéi címet viseltek. Az Abu Szimbel-i templom szobrain látható Baketmut és Nofertari hercegnők lehetséges, hogy szintén az ő gyermekei; róluk további adat nem maradt fenn, valószínűleg fiatalon meghaltak.

[szerkesztés] Címei

Nofertari címei, melyek a feliratokon előfordulnak:

• wrt ḥswt (nagy dicséretnek örvendő)
• bnrt mrwt (édes szerelmű)
• ḥmt nswt wrt (Nagy Királyi Hitves)
• nbt im3t (elbűvölő hölgy)
• ḥmt nswt wrt mryt.f (Szeretett Nagy Királyi Hitves)
• nbt t3wy (a Két Föld Úrnője)
• ḥnwt t3w nbw (minden földek úrnője)
• ḥmt k3 nẖt (az Erős Bika felesége)
• ḥmt-nṯr (isteni feleség)
• ḥnwt šmḥw mẖw (Alsó- és Felső-Egyiptom asszonya).

Ramszesz úgy is hivatkozott feleségére, hogy „ő, akiért a Nap felkel”. Második neve, a Merenmut (Mut kegyeltje) Ámon főisten feleségével, Muttal hozza összefüggésbe (Ramszesz egyik neve Meriamon, „Ámon kegyeltje” volt).

[szerkesztés] Sírja

Nofertari sírja a Királynék Völgye (óegyiptomi nyelven Ta Szet Neferu, „a szépség helye”) 66. számú sírja, egyben az egyik legszebb állapotban fennmaradt óegyiptomi sír.

A sír egyszerű alaprajzán megfigyelhető a hajlított tengely. A bejárattól lépcsősor vezet le egy négyzetes alaprajzú helyiségbe, ahonnan kelet felé (jobbra) egy oldalkamra nyílik; dél felé újabb lépcsősor vezet le magába a sírkamrába, melyből kelet, nyugat és dél felé is nyílik egy-egy oldalkamra. A sírkamrában négy oszlop áll.

A gyenge mészkő miatt a dekorációkat nem magába a sír falába, hanem az erre felvitt vastag vakolatrétegbe faragták. A falfestmények a királyné útját ábrázolják, amint temetése után eljut a túlvilágra.

Az előcsarnokban különböző, a halottkultusszal kapcsolatos istenek társaságában ábrázolják Nofertarit: Ízisz és Nebet-Hut a ravatalán fekvő királynét őrzik és siratják a nyugati fal egyik jelenetében; a keleti falon Ozirisz és Anubisz látható, akiknek a királyné áldozatot mutat be, valamint Néith, aki üdvözli a túlvilágon. A nyugati falon a Halottak Könyve egyes sorai láthatóak, valamint további jelenetek, az egyikben szenet-játékot játszik Nofertari – ez a népszerű táblás játék egyes feltételezések szerint vallási jelentőséggel is bírt, és segítette a holtat útja során. Az előcsarnokból nyíló oldalkamrában Nofertari újabb istenekkel együtt szerepel a képeken, többek között Atummal, Thottal és Ptahhal, akiknek adományt mutat be. A feltáró régészek a Kelmék szobájának nevezték el a helyiséget a gyönyörű festmény miatt, amely azt ábrázolja, hogy Nofertari kelméket adományoz Ptahnak.

A sírkamrába vezető lépcső oldalfalainak festményein Nofertari istennőknek mutat be adományokat – baloldalt Hathornak, Nebet-Hutnak és Maatnak, a jobboldali festményeken Hathornak, Szelketnek és Maatnak. Lentebb Anubisz üdvözli a királynét a túlvilágon – a baloldali képen Ízisz, a jobboldalin Nebet-Hut társaságában, és függőleges oszlopokban felírt szövegben helyet ígér neki a túlvilágon. Maat, az igazság istennője védelmezően tárja szét szárnyait a sírkamra bejárata fölött.

A sírkamrába leérve Ízisz fogadja Nofertarit. A sírkamra kb. 90 m² területű. Díszítései a holtak birodalmába vezető kapukat ábrázolják, mindegyiket három ijesztő külsejű démon őrzi, akiket Nofertarinak fel kell ismernie és meg kell neveznie, hogy továbbengedjék. Ezekben a felírt hieroglifák segítik.

A sírkamra négy oszlopának festményei a királyné újjászületését segítik, Ozirisz mindegyiken megjelenik, a többi kép Hóruszt, Anubiszt, Íziszt, Hathort, Hathor-Imentetet és Nofertarit ábrázolja. Az egyiptomi hit szerint itt ment végbe az újjászületés, mely után a királyné újra kiléphet a fénybe. A szarkofág, mely vörös gránitból készült, eredetileg a négy oszlop között állt; a régészek már csak a fedelét találták meg.

A sírkamrából dél felé nyíló cella díszítése a lerakódó sóréteg miatt teljesen elpusztult. A kelet és nyugat felé nyíló oldalkamrák festményeiből is kevés maradt fenn; a nyugatiban ami még látható, az egy épület kép, ami Ozirisz abüdoszi sírjára emlékeztet, valamint a kanópusz-edények őrei, a Hórusz-fiak közül kettő, Amszet és Duamutef; a keleti kamrában az Anubisz és Ízisz előtt imádkozó Nofertari képe látható.

A sír mennyezetére égboltot festettek aranycsillagokkal. Mint azt a helyenként lecsorgó kék festék tanúsítja, a mennyezet festésével készültek el utoljára.

A sírkamra falain Ramszesz Nofertariról írt szavai olvashatóak: „Iránta érzett szerelmem egyedülálló – senki nem léphet a nyomába, mert ő a legszebb nő a világon. Elég volt a közelembe érnie, és elrabolta a szívem.”

Nofertari sírját már az ókorban kirabolták, a múmiából csak lábának egyes részei maradtak fenn. A fennmaradt tárgyak közt a gránit szarkofágfedélen kívül találtak még pálmalevélből font sarut, szikomorfából faragott usébti-figurákat (szám szerint 34-et), amforatöredékeket, karperecdarabot, kis láda fedelét.

A sírt 1904-ben fedezte fel egy torinói régészeti expedíció, melyet Ernesto Schiaparelli vezetett. Az 1950-es években a sír a falfestmények károsodása miatt (a díszítés alapozásához felvitt vakolatréteg a lerakódott sóréteg miatt leválással fenyegetett) zárva állt a nagyközönség előtt, 1986 és 1992 között restauráló munkát folytattak benne, és 1992 novemberétől korlátozottan, de nyitva áll a látogatók előtt.

[szerkesztés] Források

• Joyce Tyldesley: Ramszesz – Egyiptom legnagyobb fáraója (Debrecen, Gold Book, 2000) ISBN 963943728X
• Alberto Siliotti: Királyok Völgye (Gabo, évsz nélk. [1998]) ISBN 9638009144
• Apuntes sobre Nefertari, Esposa y Reina (spanyol)