Mount Everest

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mount Everest
Az Everest a Kala Pattharról
Magasság	8848 méter
Hely	Nepál, Kína
Hegység	Himalája
Kiemelkedés	8848 m 1. hely
Koordináták	27°59′ N°86′
Első megmászás	1953. május 9, Tenzing Norgay és Edmund Hillary
Legkönnyebb útvonal	délről

A Mount Everest (más néven: Csomolungma) a Föld és a Himalája legnagyobb tengerszint feletti magassággal rendelkező hegye. Csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. A hegy évente 4 milliméterrel növekszik [1].

Tartalomjegyzék

1 Mérés
2 Megmászása
3 Külső hivatkozások
- 3.1 Magyar oldalak
- 3.2 Külföldi oldalak

[szerkesztés] Mérés

Légifelvétel az Everestről

Radhanath Sikdar indiai matematikus volt az első 1852-ben, aki az Everestet találta a Föld legmagasabb hegyének.

2005. május 22-én egy kínai expedíció elérte a hegy csúcsát. Több hónapnyi bonyolult mérés és számítás után 2005. október 9-én a Kínai Állami Földmérő és Térképező Iroda hivatalosan bejelentette, hogy az Everest magassága 8844,43 m ± 0,21 m. Szerintük ez volt az addigi legpontosabb mérés [2]. Az új magasságot úgy kapták, hogy csak a sziklák legnagyobb magasságát számították, nem vették figyelembe a csúcson lévő több méternyi havat és jeget.

Az első mérés 1856-ban 8839 métert adott, de 8840 m-t jelentettek. Erre azért volt szükség, mert 8839 m éppen 29 000 lábnak felel meg és azt az érzést keltette volna, hogy csak egy becsült adatról van szó.

Az 1950-es évek indiai mérései szerint a magasság 8848 m. Az 1998-as amerikai Everest Expedíció GPS egységet helyezett el a legmagasabb sziklára. Ezen a berendezésen keresztül 8850 m magasságot kaptak. Az Everest a tektonikai lemezek mozgása miatt tovább nő évenként 3-5 mm-el és évi 27 mm-el mozdul el észak-kelet felé.

Az Everest éri el a legnagyobb magasságot a tengerszinttől. Még két másik hegyet is a Föld legnagyobb hegyeként emlegetnek. A Hawaii-szigeteki Mauna Kea a legnagyobb, ha az alapjától mérjük. Magassága 9 km az óceán fenekétől, tengerszint feletti magassága csak 4170 m. Az Andokban lévő Chimborazo 2168 m-rel távolabb van a Föld középpontjától (6384,4 km-re) mint az Everest (6382,3 km) az egyenlítői kidudorodás miatt. Tengerszint feletti magassága csak 6267 m, amely szerint még az Andok sem itt éri el a legnagyobb magasságot.

[szerkesztés] Megmászása

A déli és észak hegymászó útvonal a Nemzetközi Űrállomásról

[szerkesztés] Az első próbálkozás

1924. június 8-án George Mallory és Andrew Irvine (mindketten az Egyesült Királyságból) kísérelték meg a csúcs elérését, de soha nem tértek vissza. Noel Odell, az expedíció geológusa naplójában azt írta, hogy „látta Malloryt és Irvine-t a gerincen, a végső piramis lábánál” aznap 12:50-kor. 1979-ben a kínai Wang Hongbao egy kísérőjének elárulta, hogy 1975-ben talált egy holttestet, akiről úgy gondolja, hogy Irvine, de egy nappal azelőtt, hogy pontosan behatárolhatta volna a területet, meghalt. 1999-ben a Mallory és Irvine Kutató Expedíció megtalálta Mallory holttestét a régi kínai tábor közelében. Irvine földi maradványainak hollétét még mindig homály fedi.

[szerkesztés] Hillary és Tenzing

1951-ben egy Eric Shipton által vezetett expedíció érkezett meg Nepálba, hogy felmérjen egy új útvonalat a déli oldalon. Az expedícióban részt vett Edmund Hillary is.

1952-ben egy svájci expedíció próbálta elérni a csúcsot a déli oldalon, de Raymond Lambert és Tenzing Norgay 200 méterre a csúcstól visszafordulásra kényszerült. A svájciak még abban az évben próbálkoztak újra, de sikertelenül.

1953-ban a kilencedik brit expedíció, amelyet John Hunt vezetett, visszatért Nepálba. Hunt két kéttagú hegymászó csoportot választott ki a csúcs elérésére. Az egyik csoport sikertelenül tért vissza a hegyről. A következő napon a másik csoport próbált feljutni. 1953. május 29-én helyi idő szerint 11:30-kor az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tenzing Norgay elérte az Everest csúcsát. Néhány évvel később Tenzing bevallotta, hogy Hillary tette először lábát a csúcsra.

[szerkesztés] Erőss Zsolt

Az első magyar, aki feljutott a csúcsra, az erdélyi Erőss Zsolt volt, 2002-ben.

[szerkesztés] Everest-tragédiák

Az 1996-os mászószezonban 19 hegymászó halt meg a csúcs elérése közben. Ebben az évben szedte legtöbb áldozatát a hegy. Május 10-én több hegymászót kapott el egy vihar a csúcs közelében, közülük nyolcan meghaltak. A halottak között volt a tapasztalt Rob Hall és Scott Fischer, akik fizető expedíciót vezettek a csúcsra. A tragédia nagy nyilvánosságot kapott.

Jon Krakauer újságíró, aki az Outside magazinnak dolgozott, Hall csoportjában volt. Később egy könyvet jelentetett meg tapasztalatairól Into Thin Air címmel. 2004 májusában Kent Moore és John L. Semple a Torontói Egyetemtől úgy nyilatkozott a New Scientist magazinnak, hogy az időjárási feltételek vizsgálata szerint a tragédia napján az oxigén szintje 14%-kal alacsonyabb volt a szokásosnál.

A 2003-as mászószezon végéig 1919-en érték el a csúcsot, akik közül 829-en 1998. óta. 179-en haltak meg mászás közben. A hegyen olyan nehéz körülmények uralkodnak, hogy sok holttest még mindig ugyanott van és a hagyományos útvonalakról könnyen észre lehet venni őket.

A legtöbb expedíció oxigénmaszkot és oxigéntartályt visz magával 8000 m fölé. Ezt a régiót nevezik halálzónának. Az Everestet meg lehet mászni kiegészítő oxigén nélkül, de különleges felkészülést igényel és nő a kockázat is. Alacsony oxigénszinten nehéz tisztán gondolkodni, és a rossz időjárásban, alacsony hőmérsékleten és a nehéz útvonalakon gyakran kell gyors, pontos döntést hozni.