Magyar Közösség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Magyar Közösség, teljes nevén Magyar Testvéri Közösség titkos hazafias társaság volt a 20. század első felében.

Az irredenta szervezetekhez szokták sorolni őket, a két világháború közti, a német támogatásra építő magyar hivatalos irredentizmust azonban elítélték, sőt a német megszállás alatt aktívan ellenálltak. [1]

A Közösség "leleplezése" lett az ürügye 1947-ben a legnagyobb kormánypárt, a Függgetlen Kisgazdapárt politikusai elleni hajsznának, ami Kovács Béla február 25-ei latartóztatásához és Szovjetunióba hurcolásához, majd a kormány bukásához és a kommunista hatalomátvételhez vezetett. Tagjai közül sokat két perben elítéltek, Donáth György képviselőt kivégezték.

[szerkesztés] Kezdetei

A Közösség szellemi gyökerei a 18. század végi Erdélybe vezethetők vissza. Modern kori alapjait az 1920-as években Erdély-ből, főleg a Székelyföldről a Trianon utáni Magyarországra települő értelmiségiek rakták le.

[szerkesztés] A második világháború végéig

A mozgalom 1925-ben lett a szabadkőműves mozgalom mintájára működő titkos szervezet, Rákosi Jenő postatiszt vezetésével. A szervezet sejtszerűen épült fel, legkisebb egységei a "család" és a "sátor" voltak, ezek "nemzetségekbe", azok pedig "hadakba" szerveződtek. Nem voltak belső választások, a szervezet hierarchikus volt, csúcsán a "vezértanáccsal". Céljuk volt, hogy minél több tag kerüljön befolyásos pozíciókba az államigazgatásban és a gazdasági életben.

Belépési feltétel az volt, hogy a tag - csak önálló jövedelemmel rendelkező férfiak - apja, nagyapja is legyen magyar nevű (azaz legyen legalább negyedrészt magyar származású, de ezt sem mindig követelték meg), ne legyenek káros szenvedélyei és kész legyen önzetlenül szolgálni a magyar ügyet. A tagok jövedelmük két százalékát felajánlották a szervezet céljaira.

A Közösség fedőszerve 1945 előtt a bejegyzett Honszeretet egyesület volt. Folyóiratot adtak ki Magyar Élet címen, több mint 3000 példányban.

Csicsery-Rónai István szerint a Közösség 1944 elejétől nem működött és csak 1946 őszén, alig valamivel a letartóztatások előtt próbálkoztak újjászervezésével.

[szerkesztés] A Magyar Közösség-per

A Magyar Közösséghez kötődő pereknek M. Kiss Sándor szerint 260 vádlottja volt. ELsőfokon három, másodfokon egy vádlottat ítéltek halálra. Többszázan ekkor kerültek be az ÁVH látókörébe és sokan e kommunizmus bukásáig viselték ennek következményeit.