Magnézium

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

12 nátrium ← magnézium → alumínium Be ↑ Mg ↓ Ca periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	magnézium, Mg, 12
Elemi sorozat	alkáliföldfémek
Csoport, periódus, mező	2, 3, s
Megjelenés	ezüstfehér
Atomtömeg	24,3050(6) g/mol
Elektronszerkezet	[Ne] 3s2
Elektronok héjanként	2, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	1,738 g/cm³
Sűrűség a f.p.-on	1,584 g/cm³
Olvadáspont	923 K (650 °C, 1202 °F)
Forráspont	1363 K (1090 °C, 1994 °F)
Olvadáshő	8,48 kJ/mol
Párolgáshő	128 kJ/mol
Hőkapacitás	(25 °C) 24,869 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k at T/K 701 773 861 971 1132 1361
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	hexagonális
Oxidációs állapotok	2 (erősen bázikus oxid)
Elektronegativitás	1,31 (Pauling skála)
Ionizációs energia (részletek)	1.: 737,7 kJ/mol
	2.: 1450,7 kJ/mol
	3.: 7732,7 kJ/mol
Atomsugár	150 pm
Atomsugár (számított)	145 pm
Kovalens sugár	130 pm
Van der Waals sugár	173 pm
Egyebek
Mágnesesség	paramágneses
Elektromos ellenállás	(20 °C) 43,9 nΩ·m
Hővezetőképesség	(300 K) 156 W/(m·K)
Hőtágulás	(25 °C) 24,8 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(r.t.) (annealed) 4940 m/s
Young modulusz	45 GPa
Nyírási modulusz	17 GPa
Bulk modulusz	45 GPa
Poisson arányszám	0,29
Mohs keménység	2,5
Brinell keménység	260 MPa
CAS szám	7439-95-4
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Magnézium izotópjai Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t. 24Mg 78,99% Mg stabil 12 neutronnal 25Mg 10% Mg stabil 13 neutronnal 26Mg 11,01% Mg stabil 14 neutronnal
Hivatkozások

A magnézium a periódusos rendszer egy kémiai eleme.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Jellemzői 3 Előfordulása 4 Előállítása, felhasználása 5 Vegyületei 6 Forrás 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Jellemzői

Ezüstfehér színű, csillogó, tiszta állapotban nyújtható, puha könnyűfém. Az alkáliföldfémek csoportjának tagja. Meggyújtva vakító fehér lánggal ég el. Az oxigénhez (O₂) igen nagy az affinitása. Felülete már szobahőmérsékleten vékony, a további oxidációtól védő, fakó színű oxidréteggel vonódik be (MgO). Erélyes redukálószer, kicsi az elektronegativitása. A magnézium szén-dioxidban tovább ég.

[szerkesztés] Előfordulása

A természetben csak vegyületeiben fordul elő. Ásványai a földkéreg gyakori alkotórészei, legelterjedtebbek a magnetit és a dolomit.

[szerkesztés] Előállítása, felhasználása

Megolvasztott sóinak (pl. MgCl₂) elektrolízisével vagy újabban a karbonátjai hevítésekor keletkező oxidjának karbotermiás vagy szilikotermiás redukciójával állítják elő. Elsősorban kis sűrűségű és viszonylag nagy szilárdságú ötvözetek (magnálium, elektronfém, dúralumínium) előállítására használják, főleg a repülőgépiparban. A magnéziumot ezenkívül felhasználják nehezen redukálható fémek (V, U, Zr, Ti) kinyerésére, villanófényporok, világító rakéták, gyújtóbombák készítésére, továbbá szerves szintéziseknél és a fluor előállítására alkalmas edények gyártására (a felületén képződő MgF₂ jó védőréteg).

[szerkesztés] Vegyületei

MgO	magnézium-oxid
MgCO3	magnézium-karbonát
MgCl2	magnézium-klorid
MgSO4	magnézium-szulfát
Mg(NO3)2	magnézium-nitrát

[szerkesztés] Forrás

• Dr. Makkay Ferenc - Kémiai kislexikon [Kriterion könyvkiadó]

[szerkesztés] Külső hivatkozások