Fahrenheit
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Fahrenheit egy hőmérsékleti skála, amely Daniel Gabriel Fahrenheit (1686–1736) német fizikusról kapta a nevét.
E szerint a skála szerint a víz fagyáspontja 32 fok (leírva: "32 °F"), forráspontja 212 fok.
[szerkesztés] Átszámítás °C és °F között
[°C] = ([°F] − 32) · 5/9
[°F] = [°C] · 9/5 + 32
[szerkesztés] Rövid története
Fahrenheit a róla elnevezett hőmérsékleti skálát akkor hozta létre, miután meglátogatta Koppenhágában Ole Rømer dán csillagászt. Rømer fejlesztette ki az első termométert, melynek kalibrálásához két rögzített pontot alkalmazott. A Rømer-féle skálában a víz fagyáspontja 7,5 fok, a forráspontja 60 fok. Fahrenheit azt szerette volna, hogy a skálában ne legyen negatív érték, ezért a skála nullapontját szülővárosa, Gdansk (Danzig) 1708-as, legkeményebb telének hidegéhez viszonyította; ezt ammónium-klorid és víz keverékével könnyen elő tudta állítani: ez az érték -17,8 °C. Saját testhőmérsékletét 100 °F-ként határozta meg, a víz fagyáspontja 32 °F, forráspontja 212 °F. Fahrenheit azonban a mérések idején vagy lázas lehetett, vagy azt szerette volna, ha a skála két végpontja között pontosan 180 fok a különbség, ugyanis a megadott rögzített értékek nem pontosak (ez csak Fahrenheit halála után vált nyilvánvalóvá). A normális emberi testhőmérséklet értéke ugyanis 98,6 °F (37 °C), szemben az általa megállapított 100 °F (37,8 °C) értékkel.
[szerkesztés] Jelenlegi használata
A Fahrenheit-skálát Európában hosszú ideig használták, azonban a Celsius-skála eltörölte a színről. Manapság szinte csak az Egyesült Államokban használják, és néhány kisebb, angol nyelvű államban.