Urán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

92 protaktínium ← urán → neptúnium Nd ↑ U ↓ (Uqb) periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	urán, U, 92
Elemi sorozat	aktinidák
Csoport, periódus, mező	?, 7, f
Megjelenés	ezüstszürke fémes
Atomtömeg	238.02891(3) g/mol
Elektronszerkezet	[Rn] 5f3 6d1 7s2
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 32, 21, 9, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	19.1 g/cm³
Sűrűség a f.p.-on	17.3 g/cm³
Olvadáspont	1405.3 K (1132.2 °C, 2070 °F)
Forráspont	4404 K (4131 °C, 7468 °F)
Olvadáshő	9.14 kJ/mol
Párolgáshő	417.1 kJ/mol
Hőkapacitás	(25 °C) 27.665 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k at T/K 2325 2564 2859 3234 3727 4402
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	rombos
Oxidációs állapotok	4, 6 (gyengén bázikus oxid)
Elektronegativitás	1.38 (Pauling skála)
Ionizációs energia	1.: 597.6 kJ/mol
	2.: 1420 kJ/mol
Atomsugár	175 pm
Van der Waals sugár	186 pm
Egyebek
Mágnesesség	paramágneses
Elektromos ellenállás	(0 °C) 0.280 µΩ·m
Hővezetőképesség	(300 K) 27.5 W/(m·K)
Hőtágulás	(25 °C) 13.9 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(20 °C) 3155 m/s
Young modulusz	208 GPa
Nyírási modulusz	111 GPa
Bulk modulusz	100 GPa
Poisson arányszám	0.23
Mohs keménység	6.0
Vickers keménység	1960 MPa
Brinell keménység	2400 MPa
CAS szám	7440-61-1
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Urán izotópjai Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t. 232U syn 68.9 y α & SF 5.414 228Th 233U syn 159,200 y SF & α 4.909 229Th 234U 0.006% 245,500 y SF & α 4.859 230Th 235U 0.72% 7.038 E8 y SF & α 4.679 231Th 236U syn 2.342 E7 y SF & α 4.572 232Th 238U 99.275% 4.468 E9 y SF & α 4.270 234Th
Hivatkozások

Az urán (latinul: uranium; vegyjel: U) az aktinoidák csoportjába tartozó nehéz, ezüstfehér, fémes, radioaktív, nagy sűrűségű kémiai elem, a periódusos rendszer 92. tagja.

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Jellemzői 3 Előfordulása, előállítása, vegyületei 4 Felhasználása 5 Élettani tulajdonságai 6 Izotópjai 7 Óvintézkedések 8 Források

[szerkesztés] Története

Klaproth fedezte fel 1789-ben. A Hirosimára ledobott első atombomba egy kb. 50 kilotonnás urán-bomba volt.

[szerkesztés] Jellemzői

[szerkesztés] Előfordulása, előállítása, vegyületei

Az uránnak a természetben a 234-es, 235-ös és 238-as tömegszámú izotópjai fordulnak elő. Elszórtan az egész földkéregben megtalálható. Átlagos koncentrációja 3-5 gramm/tonna. Legfontosabb érce az urán-szurokérc, amely 0,5-0,8% uránt tartalmaz. Az atomerőművek szempontjából fontos urán nem a gyakori 238-as, hanem a kb. 150-szer ritkább (0,71%) 235-ös izotóp. Emiatt a természetes uránt dúsítani kell.

[szerkesztés] Felhasználása

Az atomerőművekben nem színtiszta fém-uránt, hanem 1,2-2,4 és 3,6% urán-dioxid tartalmú pasztillákat használnak, amelyeket hosszú, vékony üzemanyagpálcákban halmoznak fel. Az üzemanyag-pálcákat hatszög-csoportokban kötegelik, és megfelelő alakzatban (hőátadás és neutronelnyelés miatt) elhelyezik a reaktorban.

[szerkesztés] Élettani tulajdonságai

Kémiai hatását tekintve maga a fém és vegyületei egyaránt súlyosan mérgező anyagok.

[szerkesztés] Izotópjai

[szerkesztés] Óvintézkedések

[szerkesztés] Források