Márk evangéliuma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Újszövetség |
---|
A Márk evangéliuma az Újszövetség harmadik könyve, a négy kanonikus evangélium egyike. Máté evangéliumával és Lukács evangéliumával együtt az úgynevezett szinoptikus evangéliumok közé tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szerző
Az ókeresztény hagyomány egyértelműen Márkot tartja a könyv szerzőjének. Márk leginkább az Apostolok cselekedetei könyvben tűnik fel, mint Pál apostol fő munkatársa. Később Péter apostol mellé került. Talán Péter beszámoloiból született meg az evangélium.
[szerkesztés] Akikhez íródott
A könyvben nincsenek olyan utalások a Héber Bibliára, a zsidók szent könyvére, mint Máté evangéliumában. Nincsenek utalások a zsidó szertartásokra sem, a szerző sok helyen meg is magyarázza a zsidó szokásokat. Így biztosak lehetünk benne, hogy nem a zsidóknak írta. Mivel Márk Pál és Péter munkatársa volt, valószínűleg a pogánykeresztényekhez írta, elsősorban a Rómában lévő gyülekezetnek.
[szerkesztés] Célja
Célja világos. Könyvének első soraiban megírja, hogy Jézus Krisztus örömüzenetét (görögül euangelion, latinul evangelium) szeretné megismertetni olvasóival.
[szerkesztés] Tartalom
Márk ugy mutatja be Jézust, mint „Isten szolgáját”, a könyv is erre épül. Bemutatja, hogyan készült fel Jézus a szolgálatra, miképpen szolgált az emberek között, majd bemutatja azt is, miképpen szolgálja az embereket halála által. A szolga győzött és király lett, aki a mennyben uralkodik.