Longosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Longosz, Longus (2. század) görög író
Életéről szinte semmit sem tudunk, egyetlen ránk maradt műve a „Daphnisz és Chloé" című szerelmi történet. A mű Leszbosz szigetén játszódik, ahol a Kr. e. I. századtól fogva éltek a Pompeius Longus család tagjai, így lehetséges, hogy az író e család sarja volt.
Longosz műve a görög szerelmes regények műfajába tartozik. Megvannak benne a műfaj jellegzetes szereplői, szituációi: szép és erényes szerelmespár, a rájuk leselkedő veszélyek és megpróbáltatások, s végül a boldog házasság. Itt is szerephez jutnak a csábítók, rablók, akik el akarják, illetve ideig-óráig el is szakítják egymástól a szerelmeseket. A közös sajátosságok ellenére e regénynek egészen egyedi arculata van a szerelmi regények sorában, mindenekelőtt azért, mert a cselekmény -hellenisztikus kor bukolikus költőit felidézve- mindvégig falusi, pásztori környezetben játszódik, melynek idillikusan lefestett képével éles ellentétben áll a város komor világa. Másfelől Longosz nem hajszolja főszereplőit országokon, földrészeken át, mint a műfaj többi írója: a cselekmény Leszboszra korlátozódik, s a kalandok leírása helyett inkább a főszeplők jellemével foglalkozik.
Regénye mégsem vívta ki az őt megillető helyet: bár Torquato Tasso „Aminta"-ja és Bernardin de Saint-Pierre „Pál és Virginia"-ja nehezen képzelhető nélküle, a XVIII. század végéig mégis háttérbe szorult Akhilleusz Tatiosz és Héliodórosz regényei mögött. Igazából Johann Wolfgang Goethe és köre fedezte fel. Ezután Európa szinte minden nyelvére lefordították, s ma Longosz műve a legismertebb ókori görög szerelmes regény.
[szerkesztés] Források
Pecz: Ókori lexikon
Based on work by 