Led Zeppelin II

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Led Zeppelin Led Zeppelin II
Típus	nagylemez
Megjelent	1969. október 22.
Felvételek	Olympic Studios, London Mirror Sound, Los Angeles Mystic Studios, Los Angeles Morgan Studios, London A&R Studios, New York Juggy Sound Studio, New York Atlantic Studios, New York Mayfair Studios, New York Hut, Vancouver Keverés: A&R Studios 1969. január-augusztus
Stílus	Hard rock
Hossz	41 perc 23 mp
Kiadó	Atlantic Records
Producer	Jimmy Page
Kritikák
All Music Guide link Q magazine October 2000 Rolling Stone (not rated) link Robert Christgau (B) link
Led Zeppelin kronológia
Led Zeppelin (1969)	Led Zeppelin II (1969)	Led Zeppelin III (1970)

1969. október 22-én jelent meg a Led Zeppelin második albuma, a Led Zeppelin II (nem hivatalos nevén The Brown Bomber - A Barna Bombázó). A Led Zeppelin ötleteit továbbfejlesztve egy még sikeresebb és hatásosabb albumot hoztak létre.

Dalok írására és felvételekre csak a turnék szünetében volt lehetőségük, így minden dalt más stúdióban vettek fel, épp abban, amelyik a legközelebb volt. Az elkészült dalok híven tükrözik a zenekar nyers, de egyre javuló hangzását és előadóművészi fejlődését 1969 augusztusáig. Ezalatt négy európai és három amerikai turnét bonyolítottak le.

A Led Zeppelin II az 1970-es évek hard rockjának nyitánya: a bluesos hangzású dalok, mint a "Whole Lotta Love", a "Heartbreaker", a "Moby Dick", a "The Lemon Song" és a "Bring It on Home" ma már a műfaj klasszikusai közé tartoznak, melyekben a gitárriff határozza meg a dalt és adja a fő dallamot. 1969 könnyűzenéjében ez még rendhagyónak számított. Jimmy Page szólója a "Heartbreaker"-ben a zenekar intenzitását tükrözi és sokan próbálták már felülmúlni. Page tehetségét, találékonyságát és produceri minőségében vett eredetiségét bizonyítják az úttörő felvételi eljárások és a dobok bemikrofonozásával létrejött effektek (például a "Ramble On" és a "Whole Lotta Love" című dalokon). Az instrumentális "Moby Dick" John Bonham dobszólója, mely koncerteken több, mint fél óra hosszat tartott.

A Led Zeppelin II-n is hallhatóak más zenei megoldásokkal és stílusokkal való kísérletek. Jó példa erre az egyszer visszafogott, másszor hangos "What is and What Should Never Be", a "Ramble On" (melyben Page akusztikus gitáron játszik), vagy a popos "Thank You". A "Ramble On" teremtette misztikus légkör először társítja a hard rockot és a fantasztikus témákat. Ennek eredete részben a két-három évvel korábban virágkorát élő pszichedelikus zenében, részben Robert Plant Tolkien iránti rajongásában keredendő. Utóbbi hatás majd a Led Zeppelin címnélküli negyedik albumán éri el a tetőpontját. (Később rengeteg zenekar merített ihletet hasonló forrásokból.)

A Led Zeppelin legnagyobb sikere kereskedelmileg a "Whole Lotta Love" volt; Miután az Atlantic Records kislemezen kiadta (a zenekar akarata ellenére), 1970 januárjában a 4. helyet érte el a Billboard Top 100-as listáján. B-oldala, a "Living Loving Maid (She's Just a Woman)" 1970 áprilisában a 65. lett.

A Led Zeppelin II - és az első album - kereskedelmi sikere után többen vádolták meg a zenekart plagizálással (például Willie Dixon a "Whole Lotta Love" szövege miatt).

Az albumot sokan a heavy metal előfutárának tartják, mely olyan előadókat inspirált, mint a Blue Öyster Cult, a Deep Purple és a Van Halen.

2003-ban, a Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 75. helyet érte el.

Tartalomjegyzék 1 Az album dalai 2 Közreműködők 2.1 Produkció 3 Érdekességek 4 Lásd még

[szerkesztés] Az album dalai

1. "Whole Lotta Love" (John Bonham - Willie Dixon - John Paul Jones - Jimmy Page - Robert Plant) - 5:34
2. "What is and What Should Never Be" (Jimmy Page - Robert Plant) - 4:46
3. "The Lemon Song" (Howlin' Wolf - John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page - Robert Plant) - 6:18
4. "Thank You" (Jimmy Page - Robert Plant) - 4:47
5. "Heartbreaker" (John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page - Robert Plant) - 4:14
6. "Living Loving Maid (She's Just a Woman)" (Jimmy Page - Robert Plant) - 2:38
7. "Ramble On" (Jimmy Page - Robert Plant) - 4:24
8. "Moby Dick" (John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page) - 4:21
9. "Bring It on Home" (Willie Dixon - Jimmy Page - Robert Plant) - 4:21

[szerkesztés] Közreműködők

• Jimmy Page - akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, theremin, vokál, producer
• Robert Plant - ének, szájharmonika
• John Paul Jones - basszusgitár, orgona, vokál
• John Bonham - dob, ütőhangszerek, vokál

[szerkesztés] Produkció

• Eddie Kramer - hangmérnök, keverés
• George Chkiantz - hangmérnök (1, 2)
• Chris Huston - hangmérnök (3, 8)
• Andy Johns - hangmérnök (4)
• Peter Grant - produkciós vezető

[szerkesztés] Érdekességek

[szerkesztés] Lásd még

• A Led Zeppelin diszkográfiája

	Minden idők 500 legjobb albuma - Rolling Stone magazin
	Előző album: Otis Redding Otis Blue 74.	Led Zeppelin II 75.	Következő album: John Lennon Imagine 76.