Led Zeppelin IV

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Led Zeppelin

Típus	nagylemez
Megjelent	1971. november 8.
Felvételek	Headley Grange (The Rolling Stones Mobile Studio), Hampshire Island Studios, London Sunset Sound Recorders, Los Angeles Keverés: Island Studios Olympic Studios, London 1970. december-1971. március
Stílus	Hard rock
Hossz	42 perc 36 mp
Kiadó	Atlantic Records
Producer	Jimmy Page
Kritikák
All Music Guide link Q magazine July 1994 Rolling Stone (not rated) link Robert Christgau (A) link
Led Zeppelin kronológia
Led Zeppelin III (1970)	Led Zeppelin IV (1971)	Houses of the Holy (1973)

A szócikk valódi címe lenne, de címként ilyet nem lehet feltüntetni.

1971. november 8-án jelent meg a Led Zeppelin negyedik albuma, a . Eredeti címét nem lehet kimondani, ezért a következő neveken szokták emlegetni: Led Zeppelin IV, Four Symbols (Négy Szimbólum), Runes (Rúnák), Sticks (Rőzse), Man with Sticks (A rőzsehordó ember), Zoso (a cím első szimbólumának hasonlósága miatt), Four (Négy), vagy egyszerűen csak Untitled (Cím nélküli). A felvételek az Island Records újonnan megnyitott basing streeti stúdiójában készültek. A Jethro Tull szintén ekkor vette fel negyedik, Aqualung című albumát.

A Led Zeppelin III-at ért meglehetősen negatív kritikák után 1970 őszén Jimmy Page elhatározta, hogy a következő albumnak nem lesz igazi címe; kíváncsi volt, hogy a zene önmagában el tudja-e adni az albumot. Az eredeti kiadáson nem volt látható sem cím, sem a zenekar neve. Ehelyett a borító belső oldalán négy, kézzel rajzolt szimbólum és a kiadó neve volt látható; az adott jelet az a tag választotta (Jimmy Page maga rajzolta a sajátját), akit az reprezentált. Van egy ötödik, kisebb szimbólum is, amit Sandy Denny választott, mert ő is énekelt a "The Battle of Evermore"-ban; ez csak a közreműködők listáján található meg. A négy szimbólum az album hivatalos címe, az Atlantic Records pedig formákat készített belőlük (több méretben), és elküldte a nyomdáknak, hogy a cikkekhez vagy listákhoz fel tudják használni. Ez volt az első album, melyet nem lehetett egyezményesen azonosítani (eltekintve a négy jeltől); ez a zenekar reklámellenes álláspontját tükrözte, amivel akkoriban sokan nem értettek egyet (főleg az Atlantic Records felsőbb köreiben).

A még mindig a klasszikus rockot játszó rádióállomások egyik kedvence; ezen hallható a "Stairway to Heaven", az egyik legnépszerűbb rockdal, amit valaha is felvettek. Ha annyiszor akarnánk meghallgatni, ahányszor megjelenése óta a különböző rádiók leadták (csak az USA-ban), több, mint ötven évre el tudnánk foglalni magunkat.

Míg az USA-ban a második lett - és 259 hétig maradt a listákon -, az Egyesült Királyságban ez lett a zenekar harmadik albuma, mely első lett. A jelenleg harmadik a RIAA legtöbbször eladott albumok listáján. [1] 2006-ban a Classic Rock Magazine 100 Legjobb Brit Album szavazásán első helyet ért el.

[szerkesztés] Az album dalai

"Black Dog" (Jimmy Page - Robert Plant - John Paul Jones) - 4:56
"Rock and Roll" (Jimmy Page - Robert Plant - John Paul Jones - John Bonham) - 3:41
"The Battle of Evermore" (Jimmy Page - Robert Plant) - 5:52
"Stairway to Heaven" (Jimmy Page - Robert Plant) - 8:03
"Misty Mountain Hop" (Jimmy Page - Robert Plant - John Paul Jones) - 4:39
"Four Sticks" (Jimmy Page - Robert Plant) - 4:45
"Going to California" (Jimmy Page - Robert Plant) - 3:32
"When the Levee Breaks" (Jimmy Page - Robert Plant - John Paul Jones - John Bonham - Memphis Minnie - Kansas Joe McCoy) - 7:08

[szerkesztés] Közreműködők

Jimmy Page - akusztikus és elektromos gitár, mandolin (3), vokál, producer, újrakeverés, digitális újrakeverés
Robert Plant - ének, szájharmonika
John Paul Jones - basszusgitár, orgona, szintetizátor, billentyűs hangszerek, mandolin, furulya, vokál
John Bonham - dob, ütőhangszerek, vokál
Ian Stewart - zongora (2) (eredetileg nem jelölték)
Sandy Denny - ének (3)

[szerkesztés] Produkció

Andy Johns - hangmérnök, keverés
George Chkiantz - keverés
George Marino - digitális újrakeverés
Graphreaks - design
Barrington Colby Mom - belső illusztráció (A Remete)
Peter Grant - produkciós vezető

[szerkesztés] Érdekességek

A "Stairway to Heaven" óriási népszerűsége ellenére - az 1970-es évek óta gyakran játsszák a rádiók - sohasem jelent meg kislemezen, ezért a Billboard listáin sem szerepelt.

Bár a szimbólumokra gyakran mint rúnák utalnak, valójában csak a középső kettő az. A másik kettő Jimmy Page és Robert Plant saját „pecsétje”.
- Robert Plant: a szimbólum Maàt tolla, az igazságot, igazságosságot, becsületességet és az írást jelképezi. A folytonos kör az életet szimbolizálja.
- Jimmy Page: egy stilizált Bak (Capricornus), melyen a Szaturnusz uralkodik. Bár a laikusok gyakran „Zoso”-nak olvassák, nincs kimondható neve. A szimbólum feltűnően hasonlít Gerolamo Cardano matematikus és Austin Osman Spare mágus pecsétjeire, melyek Fred Gettings Dictionary of Occult, Hermetic and Alchemical Sigils című 1982-es könyvében is megtalálhatóak (ISBN 0-7100-0095-2). Mások szerint a szinbólum egy gitárt („oSo”) és a gitáros karját („Z”) ábrázolja.
- John Bonham: a három egymásba kapcsolódó kör hasonlít a Ballantine sör logójára - ez azt is jelentheti, hogy Bonham szeretett inni. Hasonlít egy dobfelszerelés felülnézetére is, de valójában a Férj-Feleség-Gyermek hármasságot jelképezi, általánosságban pedig a Szentháromság jelképe.
- John Paul Jones: egy kör három mandorlát vág el. Olyan embert jelképez, akinek önbizalma és szakértelme van.

A t 1998-ban a Q magazine olvasói minden idők 26. legjobb albumának választották.
A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 66. helyet érte el.
A "The Battle of Evermore"-t valószínűleg Tolkien A Gyűrűk Ura című műve ihlette, bár ezt a zenekar sohasem erősítette meg.
A "Stairway to Heaven" kottája a legtöbbször eladott kotta a rockzene történetében. Évente körülbelül 15 ezer példányban fogy el, eddig egymillió darabot adtak el belőle.

[szerkesztés] Lásd még

A Led Zeppelin diszkográfiája

	Minden idők 500 legjobb albuma - Rolling Stone magazin
	Előző album: Van Morrison Moondance 65.	Led Zeppelin IV 66.	Következő album: Billy Joel The Stranger 67.