Kis meténg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kis meténg

Rendszertan

Ország:	Növények (Plantae)
Törzs:	Zárvatermők (Angiospermatophyta)
Osztály:	Kétszikűek (Dicotyledonopsida)
Rend:	Tárnicsok (Gentianales)
Család:	Meténgfélék (Apocynaceae)
Nemzetség:	Vinca
Faj:	V. minor

Tudományos név

Vinca minor

Magyar szinonim nevek:	örökzöld meténg
	télizöld meténg
	kis télizöld
	(aprómeténg, vinka, börvény)
Tudományos (latin) név:	Vinca minor
Angol név:	Lesser Periwinkle

[szerkesztés] Élőhelye

Félszáraz-üde gyertyános-tölgyesekben, ligetekben gyakori. Kedveli a párás, védett fekvést.

[szerkesztés] Elterjedése

Közép-, Nyugat- és Dél-Európa.

[szerkesztés] Jellemzői

Örökzöld, évelő félcserje.

Hajtásai indaszerűen kúsznak, legyökereznek.
Levelei elliptikusak, kopaszak, bőrneműek, fényesek, keresztben átellenes állásúak.
Virága liláskék, öt pártacimpával; a cimpák ferdén csapottak.
Termése kettős tüsző.

Ültetve könnyen kivadul.
Mérgező.

[szerkesztés] Felhasználása

Dísznövényként kertekbe, temetőbe ültetik. Árnyéktűrő, árnyéki gyeppótlónak is alkalmas.
Gyógynövény, drogja a szárított, leveles hajtás. Több, mint 30 alkaloidot tartalmaz, gyógyászatilag jelentősek a vinkamin, izovinkamin és vincin.
Vérnyomáscsökkentő, agyértágító, vizelethajtó hatású. A népi gyógyászatban "vértisztító", vizelethajtó teakeverékekben és sebgyógyításra használták. Alkaloidja kiinduló vegyülete a Cavintonnak.

[szerkesztés] Virágzása

április-május

[szerkesztés] Hasonló vagy rokon fajok

Pusztai meténg (Vinca herbacea)

[szerkesztés] Védettség

Magyarországon nem védett

[szerkesztés] Felhasznált irodalom

Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai (Magyar Könyvklub, 1998)
Bernáth Jenő dr. (szerk.): Vadon termő és termesztett gyógynövények (Mezőgazda Kiadó, 1997)