Kettős szám
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kettősszám (duális) egyes nyelvekben a névszó- és igeragozási alak az egyes- és többesszám mellett. Jellemző pl. az ókori keleti nyelvekre (arab, héber), előfordult az archaikus latinban, és megvolt a szláv nyelvekben is, de ezek közül már csak kevesen használják (például a szlovénok).
[szerkesztés] Példa
A kettősszám az ókori egyiptomi nyelvben:
- nTr (isten)
- nTrwy (két isten)
- nTrw (istenek)
- nTr.t (istennő)
- nTr.ty (két istennő)
- nTr.w.t (istennők)