Japán Császári Hadsereg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Japán Császári Hadsereg 大日本帝國陸軍 (Dai-Nippon Teikoku Rikugun)
Dátum:	1867 - 1945
Ország:	Japán Birodalom
Típus:	Hadsereg
Méret:	12,000 (1870) 376,000 (1940) 460,000 (1942) 6,095,000 (1945)
Parancsnokok
Híres parancsnokok:	Tadamichi Kuribayashi Hideki Tojo Kuniaki Koiso
Kultúra és történelem
Háborús részvétel:	Orosz–japán háború I. világháború Kínai-Japán háború II. világháború

A Japán Császári Hadsereg (japánul: 大日本帝國陸軍 Dai-Nippon Teikoku Rikugun) Japán hivatalos fegyveres ereje volt 1867-től 1945-ig. A Császári Hadsereget a Császári Főparancsnokság és a Japán Hadügyminisztérium igazgatta.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Ideológia 3 A Császár különleges joga 4 A hadsereg létszáma 4.1 Fegyvergyárak 5 Veszteségek

[szerkesztés] Története

A Japán Császári Hadsereget azzal a céllal hozták létre, hogy felváltsa a japán szamurájokat egy modern európai stílusú, besorozott hadseregre a Meidzsi - megújulás alatt, ami a Tokugawa Sógunok (bakufu) végéhez, és a császári hatalom visszaállításához vezetett.

A Japán Császári Hadsereget kezdetben amerikai támogatással (a polgárháború után), később francia, végül német tanácsadók segítségével fejlesztették (a Francia – Porosz háború után); végül a legmodernebb hadsereggé vált Ázsiában, jól képzett, jól felszerelt volt és magas fegyelemmel büszkélkedhetett. Mindazonáltal viszonylag kisebb tüzérséggel, kevesebb tankkal és más páncélozott járművel rendelkezett, mint az európai országok. Japánnak nem volt független légiereje, ezért a hadsereg hozzálátott egy erős légierő kialakításába. A Japán Hadsereg Légiereje modern, helyileg épített repülőgépekkel volt felszerelve, elsődleges feladata a földi hadműveletek harcászati támogatása.

A Császári Hadsereg harcolt a kínai - japán háborúban (1894 – 1895), Taiwan megszállásakor 1895-ben, az Orosz - Japán háborúban 1905-ben, Korea megszállásakor 1910-ben, a német terület, Qingdao birtokbavételekor az I. Világháború alatt, Mandzsuko megszállásakor 1931-ben és a második kínai - japán háborúban (1937 - 1945). A Japán Császári Hadsereg fő eszközeként szolgált a Japán Császárság agresszív terjeszkedésében Kelet - Ázsiában a II. világháború alatt. Végül a Szövetséges Erők 1945. szeptemberében feloszlatták, később a Japán Önvédelmi Erők lépett a helyébe.

Egészen a II. világháború végéig, a Japán Hadsereg hírhedt volt a fanatizmusáról, a hadifoglyok és a civilek elleni brutalitásáról. Miután Japán 1945 nyarán megadta magát, a Császári Hadsereg sok tisztjét bíróság elé állították és büntettek meg a számos atrocitásért és háborús bűnökért.

[szerkesztés] Ideológia

A japán nacionalizmus egyet jelentett azzal, hogy egy gazdag országnak erős a hadserege, és a hadsereg erre az évszázados hagyományra épült. A Japán Haderőben harcolni egyet jelentett a császárnak tett szolgálattal. Minden katona úgy hitte, hogy nagy megtiszteltetés a császárért meghalni, (mint a szamurájok, akik inkább meghaltak, de nem hoztak szégyent az uraikra.), és ez mélyen beivódott a katonai kultúrába.

A Yamato Damashi, az ősök szelleme a katonák számára a a halál előtti becsületszerzést, és a végsőkig való harcot diktálta. Neveltetésük szerint ha valakit elfogtak, vagy gyáván viselkedett, a családjára és a hazájára hozott szégyent. A császár katonái harc vagy támadás előtt gyakran kiáltották ’Banzai --> Banzáj’, mellyel a nemes eszméiket éltették. A harcosoknak szóló „Bushido kódex” részletezte a követenő viselkedési normákat, pl. megtiltotta a fogságba esést.

A Császár hatalma csak névleges volt, az igazi hatalom a bürokraták kezében volt. Bár elméletileg a Császár volt a hadsereg főparancsnoka, gyakorlatilag bármivel egyetértett, amiben a kormány kikérte a véleményét. A Japán Császári Hadseregben csak két császárnak volt főparancsnoki rangja, Taishōnak és Shōwanak (Yoshihito és Hirohito). Ünnepélyes alkalmakkor a császár főparancsnoki egyenruhát hordott, és a Császári Hadsereg tisztelgett neki megjelenésekor.

A kormány csak akkor tudta mozgósítani a hadsereget, ha a kormányban levő minden miniszter egyhangúlag megegyezett, és a Császár is jóváhagyta, hogy végrehajtsák a mozgósítást. A császárnak jelen kellett lennie minden hivatalos kormányülésen, hogy a döntések jogerősek legyenek, így végighallgatta a miniszterek javaslatait, érveit. Japán szimbólumává vált, hogy a miniszterek beleszólhattak az ország irányításába, a miniszterek kéréseit a Császár rendeletként alkalmaztatta.

[szerkesztés] A Császár különleges joga

A császári tanács ritka pillanataiban, amikor a kormány miniszterei nem tudtak egyetérteni, és a miniszterek szavazataival sincs egyhangú többség, a miniszterek kikérték a Császár véleményét. Ilyenkor az ő véleménye többet nyomott a latba, de erre csak a fontos döntésekkor került sor és a miniszterek mutatták be a választási lehetőségeket.

A II. világháború alatt a Japán kormány használta Hirohito azon különleges jogát, hogy befejezzék a háborút. 1945-ben a kormány végrehajtotta a Császár rendeletét és Hirohito először és utoljára előre felvett beszédét egész Japánban sugározták a rádióközvetítések, amikor főparancsnokként betöltött utolsó szerepeként bejelentette Japán kapitulációját.

[szerkesztés] A hadsereg létszáma

• 1870 - 12 000 emberből állt
• 1885 - 7 hadosztályból állt, köztük a Császári Őrség hadosztálya
• Az 1900-as évek elején a Császári Hadsereg 12 hadosztályból és számos más egységből állt. Ezek a következők:
  • 380 000 aktív szolgálatos és az 1. tartalékos osztály – az előbbi A és B(1) besorozott hadosztályokból álltak, 2 év múlva aktív szolgálat 17 és fél év elkötelezettség
  • 50 000 ember a 2. tartalékosos osztály – ugyanaz, mint az előző, de B(2) besorozott hadosztályból állt.
  • 220 000 fős Nemzeti Gárda
    • 1. Nemzeti Gárda – 37 - 40 éves emberek az 1. tartalékos hadosztályból
    • 2. Nemzeti Gárda – képzetlen 20 éves és több mint 40 éves edzett tartalékosok
  • 4 250 000 rendelkezésre álló férfi a szolgálathoz és a mozgósításhoz.
• 1934 – a hadsereget 17 hadosztályra növelték
• 1940 – 376 000 aktív szolgálatos és 2 000 000 besorozott katona 31 hadosztályban
  • 2 hadosztály Japánban (a Császári Őrség és egy másik)
  • 2 hadosztály Koreában
  • 27 hadosztály Kínában és Mandzsúriában
• 1941 végén – 460 000 aktív szolgálatos 41 hadosztályban
  • 2 hadosztály Japánban és Koreában
  • 12 hadosztály Mandzsúriában
  • 27 hadosztály Kínában
• 1945 – 145 hadosztály (köztük 3 a Császári Őrség), plusz számos egyedi egységek, több mint 5 000 000 emberrel (köztük a Japán Császári Légierő)
• Japán Védelmi Erők 1945-ben 55 hadosztályban 2 000 000 emberrel
• A hadsereg összlétszáma 1945. Augusztusában: 6 095 000 fő

[szerkesztés] Fegyvergyárak

Továbbá a Japán Hadsereg különféle fegyvergyárakat is igazgatott:

• Japán Hadsereg Sagami fegyvergyára – Mitsubishi által fejlesztett és gyártott tankok
• Japán Hadsereg Sasebo fegyvergyára – Mitsubishi által gyártott tankok
• Japán Hadsereg Heijo fegyvergyára – Nambu által gyártott kézi-, és gyalogsági fegyverek
• Japán Hadsereg Mukden fegyvergyára – Nambu által gyártott gyalogsági fegyverek
• Japán Hadsereg Tachikawa fegyvergyára – fejlesztésre és gyártásra ajánlott repülőgépek a Japán Császári Légierő számára

[szerkesztés] Veszteségek

A Japán Császári Hadsereg fennállása alatt 1 700 000 katona vesztette életét, tűnt el vagy került fogságba.

• A II. Világháború veszteségei:
  • Fegyveres erők: 2 556 000 fő (ideszámítva a nem harc közben elhunytakat is), plusz 672 000 civil áldozat
  • 1 506 000 fő harc közben elesett
  • 810 000 fő bevetés közben eltűnt/hadifogságba került