I. Lipót

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Lipót császár ifjúkori képe magyaros ruhában

I. Lipót

I. Lipót (tulajdonképpen Leopold) (1640. június 9 - 1705. május 5.) magyar király és római-német császár, III. Ferdinánd király és Mária Anna (III. Fülöp spanyol király leánya) második gyermeke.

Eleinte papnak szánták és későbbb is jezsuita nevelőinek befolyása alatt maradt. Amikor bátyja, IV. Ferdinánd, 1654-ben meghalt, neki nyílt meg a trónöröklés. Apja halála után, 1657. július 27-én magyar királlyá koronázták, 1658. augusztus 1-jén pedig Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem hathatós támogatásával - XIV. Lajos francia király fondorlatai ellenére - német-római császárrá választották.

Háromszor nősült meg. Első felesége volt Margit, IV. Fülöp spanyol király leánya (1666. december 12. - 1673. március 22.); második neje Claudia Felicitas főhercegnő (1673. október 15. - 1676. április 8.); harmadik felesége Pfalz-Neuburgi Eleonóra, akitől két fia született: I. József és III. (VI.) Károly.

[szerkesztés] Uralkodása

[szerkesztés] Zsarnokság

Lipót uralkodása Magyarországon kezdettől nagy vallási és politikai elégedetlenséget szült. A bécsi udvar kétszínű, önző magatartása hozzájárult II. Rákóczi György erdélyi fejedelem bukásához. Az erdélyi zavarokba való késői és értelmetlen beavatkozás végül a török háborúhoz vezetett, amely azonban Lipót seregének szentgotthárdi győzelmével végződött. De a bécsi udvar Magyarország szégyenére és hátrányára megelégedett a rendek és a nádor tudta és beleegyezése nélkül kötött vasvári békével (1664. augusztus 14.). Az országgyűlést nem hívták össze törvényes időben.

A háború végével az országban maradt sok idegen had, a többféle módon megnyilvánuló központosító törekvések – amelyeket a gyenge Lipót rosszakaratú, magyarellenességgel vádolt tanácsosainak (Lobkowitz, Kollonich) nyomása alatt foganatosított – mind rossz vért szültek. Az általános közhangulat kifejezést nyert abban a főnemesi összeesküvésben (1664–1671), melynek élén Wesselényi Ferenc nádor, majd ennek halála után Nádasdy Ferenc állott. A titkos szövetség felfedezése és tagjainak megbüntetése (1671) jelezte a minden téren megkezdődő reakciót, amelynek célja volt Magyarország alkotmányát eltörölni, vallási és politikai életét az abszolutizmus kénye szerint szabályozni. Lipót a nádori tisztség törvénytelen eltörlésével 1673. február 27-én Ampringen János Gáspárt nevezte ki teljhatalmú főkormányzónak, aki Magyarországgal mint fegyverrel meghódított, minden jogát elvesztett tartománnyal bánt:

a protestánsok fanatikus üldözése, lelkészeiknek és tanítóiknak törvényszék elé állítása és gályarabságra küldése
a vagyonos hazafiaknak hadi biróság általi üldözése, törvénytelen, szinte elviselhetetlen súlyú adók erőszakos kivetése és behajtása
az osztrák tábornokok (Kobb, Spankau, Strasoldo stb.) embertelen fosztogatásai és öldöklései

[szerkesztés] A törökök elleni háború

Mindezek végül maguk után vonták a XIV. Lajos francia királlyal szövetkezett Thököly Imre felkelését 1678-ban. Mikor a diadalmaskodó Thököly nagy hódításokat tett és a török is háborúra készült, Lipót véget vetett a nyolc évi zsarnokoskodásnak, helyreállította a nádorságot, biztosította az alkotmányt és vallásszabadságot. Mindez azonban nem tudta végleg megnyugtatni a háborgó kedélyeket. Thököly 1682-ben másodszor is felkelt a szabadság védelmére. Kara Musztafa, az új török fővezér, 1683-iki hadjáratával végveszélybe döntötte a Habsburgokat. Lipót Linzbe, majd Passauba menekült, Bécset pedig a hatalmas török sereg ostrom alá vette. De a városi polgárok ellenálla és a felmentésre siető lengyel-német-francia segédcsapatok hősiessége következtében a török kudarcot szenvedett 1683. szeptember 12-én. Bécs felszabadítását új diadalok sorozata követte:

1684. - Visegrád, Vác
1685. - Érsekújvár, Arad
1686. - Buda, Pécs, Szeged
1687. - Eger, Mohács;
1688. - Székesfehérvár, Belgrád
1690. - a megvert Thököly kénytelen kibújdosni
1691. - Szalánkemén, Nagyvárad;
1697. - Zenta

melyek maguk után vonták a karlócai béke megkötését (1699. január 26).

[szerkesztés] Következmények

Ennek alapján egész Magyarország - az úgynevezett temesi bánság kivételével - felszabadult a török iga alól. A magyar nemesség már előbb, az 1687-iki pozsonyi országgyűlésen (november 7. és november 10.) lemondott az Aranybulla 31. pontjában foglalt „ius resistendi”-ről (ellenállási jog), továbbá szabad királyválasztási jogáról és törvénybe iktatta a Habsburg-ház német és spanyol férfiágának az elsőszülöttségi elv szerint való örökösödését. Az erdélyi viszonyokat is új módon rendezték. Lipót 1687-ben hadat küldött Erdélybe is, amely az országot az I. Apafi fejedelemmel kötött egyezség alapján megszállta és osztrák uralom alá kényszerítette. Miután az árnyékfejedelemmé vált Apafi 1690-ben meghalt, Thököly utolsó felkelése pedig meghiúsult, Lipót kiadta 1690. október 16-án a híres Diploma Leopoldinum-ot. Ez magában foglalja a Habsburg-ház Erdélyen való uralmának a rendekkel történt egyezkedés alapján létesített feltételeit. II. Apafi még egy ideig viselhette a fejedelmi címet Lipót kegyelméből, de 1697-ben még ezt is elvették tőle: Erdély teljesen a koronának az abszolutizmus szellemében kormányzott tartománya lett.

Magyarországon Széchenyi Pál kalocsai érsek és más hazafiak ellenállásával szemben szintén egyre fokozottabb mértékben nyilvánultak meg a felszabadítás következtében a kormány központosító törekvései. Kollonich Lipót esztergomi érsek magyarellenes tervei szerint bizottság létesült „Magyarország újjászervezésére”, amely be akarta vezetni az osztrák örökös tartományok abszolutista közigazgatását Magyarországon is.

[szerkesztés] Császári politikája

Lipót, mint császár Hannover számára a kilencedik választó-fejedelmi méltóságot létesítette. Szembeszállt XIV. Lajosnak világuralomra törő támadó politikájával, bár még eleinte Auerspergnek és Lobkowitznak, franciabarát minisztereinek békítő befolyása érvényesült.

Három nagy háborút viselt a franciákkal:

Az első (1672-79), melyre Lipót császár, Spanyolország és Brandenburg szövetkeztek Hollandia megmentése érdekében, a hátrányos nymwegeni békével végződött
A második (1688-97), melyre XIV. Lajosnak Pfalzba való betörése szolgáltatott okot és melyre Lipót, Hollandia, Brandenburg, Spanyolország, Svédország szövetkeztek, a ryswicki békével fejeződött be
A harmadik a spanyol örökösödési háború, melyet egy hatalmas szövetség élén 1701-ben kezdett meg Lipót, hogy második fiának (VI. Károly) megszerezze a spanyolt trónt, melyet XIV. Lajos unokájának, Anjou Fülöp hercegnek akart biztosítani. Ennek a következményeiben óriási fontosságú hadjáratnak az időszakában Lipót meghalt, de még megérte Jenő és Marlborough herceg fényes hochstädti győzelmét a franciák felett (1704. augusztus 13.).

[szerkesztés] Személyisége

Lipót egyéniségére jellemző volt a családja iránti szeretet, a vakbuzgó vallásosság, amely a más hitűekkel szembeni mérhetetlen türelmetlenségében is megnyilvánult, a művészetek és tudományok iránti vonzalom, amely az innsbrucki, olmützi és boroszlói egyetemek alapítására késztette, valamint a spanyol etikett pontos megtartása. Önálló ítéletének és erélyének hiányosságánál fogva a minisztereinek erős befolyása alatt állt, amit alattvalói gyakran szomorúan tapasztalhattak.

Előző uralkodó:
III. Ferdinánd

Magyarország
uralkodója
1657 – 1705