Spanyol örökösödési háború
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Károly halálával 1700-ban kihalt a Habsburgok spanyol ága. Károly végrendeletében XIV. Lajos unokáját, Fülöpöt tette örökösévé. A francia hegemóniától megrettenő Anglia, Hollandia, Savoya és Portugália az osztrák Habsburg-jelölt, Károly herceg mögé állt, ezzel kitört a háború.
[szerkesztés] A háború menete
A harcok Spanyolország, Spanyol-Németalföld, a Német-római Birodalom és Észak-Itália földjén folytak. Ausztria helyzetét nehezítette, hogy 1703 és 1711 között zajlott Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc. XIV. Lajos támogatott minden Habsburg-ellenes mozgalmat, hogy gyengítse ellenfelét. Az 1704-es höchstadti csatában az osztrák és angol seregek győzelme fordulópontot jelentett a háború menetében, megszűnt a kezdeti francia fölény. Az 1709-es osztrák-angol malplaquet-i győzelem után a franciákat Párizsig szorították vissza. A francia összeomlásnak külső és belső okai voltak. Franciaország Lajos évtizedes háborúi következtében kimerült, nem bírta a terheket. Ugyanakkor Anglia a dicsőséges forradalom után teljes erejével vethette magát a küzdelembe. A dunai monarchia is megerősödött, I. Lipót kiűzte a törököt Magyarországról, és seregei francia mintára egyenruhában, kiképezve, jó hadvezérek irányítása alatt vonultak hadba. 1711-ben meghalt I. József, az osztrák ház feje, így a szövetségesek jelöltje, Károly szintén két birodalmat egyesített volna, ami már angol nagyhatalmi érdekeket is sértett. A harcokba belefáradt országok 1712-ben béketárgyalásokba kezdtek.
[szerkesztés] Békekötések
Franciaország 1713-ban megkötötte az utrechti békét, amelyben Fülöpöt elismerték spanyol királynak, de Spanyolországot nem egyesíthette Franciaországgal. Cserébe átengedte Angliának amerikai gyarmatai egy részét, Gibraltárt, a rabszolga-kereskedelem monopóliumát. Savoya birtokba vette Szicíliát. A franciák az osztrák Habsburgokkal a badeni és a rastatti békével zárták le a háborút 1714-ben. Ausztria kezébe került Spanyol-Németalföld, Milánó és Nápoly. Franciaország azonban megtarthatta Strasbourgot és Elzászt, vagyis a franciákat nem szorították vissza a Rajnától az 1648 előtti határok mögé. E békében ismerték el a brandenburgi választófejedelem királyi rangját.