Hulladék

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Szemétlerakó

Hulladéknak vagy szemétnek azokat a tárgyakat nevezzük, amelyek az ember mindennapi élete során keletkeznek és a keletkezésük helyén (gyárak, üzemek, háztartás stb.) feleslegessé váltak, tőlük tulajdonosuk megválik.

A szemetelés a rend ellen való cselekvés. Ameddig az ember által létrehozott hulladék csak szerves volt és kis mennyiségű, nem okozott gondot. Mihelyt az ember városi körülmények közé került, és szervetlen hulladékokat is produkált, azóta gond a szemét és a szemetelés. A hulladékok hasznosítása mindig jelen volt a társadalomban, kiegészítette a természetes lebomlási folyamatokat. Az „ipari méretű” hulladékhasznosítás újkeletű dolog, ahogy a nem lebomló és erősen mérgező hulladékok vagy szemét megjelenése is az.

A fejlett országokban egy lakos átlagosan 1 kg hulladékot termel naponta. A legegyszerűbben úgy lehet megszabadulni a szeméttől, ha ásunk egy gödröt és belerakjuk a hulladékot, úgynevezett landfillereket hozunk létre. A szemétlerakó hátránya azonban az, hogy rengeteg helyet foglal, például a New York-i Fresh Kills szeméttelepet az űrből is látni lehet. Ha a gyűjtőkonténerek nincsenek megfelelően szigetelve, a talajvízbe vegyszerek és más mérgező anyagok kerülhetnek. Ha nincs megoldva a ventillált hűtés, a szemét bomlásakor keletkező metán felrobbanhat.

A szemétlerakó telepek mindenkor keresztmetszetet adnak egy társadalom műszaki és gazdasági fejlettségéről, ezért érdekes információforrásnak számítanak. Svédországban ezért a szemetes munkakör bizalmi állásnak számít. A fejlett fogyasztói társadalomban még fogyasztható élelmiszereket is kidobnak, ugyanakkor számos ember elfogyasztja az ilyen kukába dobott élelmet is. Az, hogy egy állatnak mely részei alkalmasak emberi fogyasztásra, kulturális kérdés. Vannak, akik megeszik a belsőségeket, mások undorodnak tőlük és kidobják őket. Magyarországra a külföldi húsfeldolgozás hulladékait néhány vállalkozó behozza és azt a hazai húskészítményekben használják fel.

Az urándúsítás egyik mellékterméke a szegényített urán (DU, Depleted Uranium). Az 1991-es Öböl-háborúban mintegy 14 000 szegényített uránnal dúsított lőszert használtak el az amerikai hadsereg tankjai. Az urán még 4,5 milliárd éven keresztül fogja fertőzni az iraki és kuvaiti sivatagot.

[szerkesztés] Hulladékkezelés

A hulladékkezelés legfőbb elve a következő sorrend: hulladék keletkezés csökkentése, újrahasználat, újrafeldolgozás. Azon hulladékokra, amiket újrafeldolgozni sem lehet, a lerakás vagy az égetés vár – mindkettőnek komoly hátulütői vannak.

[szerkesztés] Hulladékokkal foglalkozó szervezetek

A PRO EUROPE az európai csomagolási hulladék hasznosítást koordináló szervezeteket összefogó szervezet.^[1]

Az ÖKO-Pannon Kht. a magyarországi csomagolási hulladék újrahasznosítását koordináló szervezet.^[1]

A Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) 18 magyar környezetvédő szervezet által alapított független társadalmi szervezet, melynek fő tevékenységei a környezetvédelmi oktatás és szemléletformálás, illegális szemétlerakók felszámolása, szakértői részvétel környezetpolitikai, jogszabály- és projekt előkészítő folyamatokban, a komposztálás népszerűsítése, a szemétdíj rendszer megreformálása, hulladékégetés visszaszorítása az ökológiailag elfogadható keretek közé, visszaváltható palackok (és más újrahasznosítható csomagolások) népszerűsítése.^[2]

A Kukabúvár Egyesület a HuMuSz csoport tagja, magánszemélyek alkotják. Legfőbb tevékenysége a Kukabúvár^[3] folyóirat kiadása.

Friends of the Earth, azaz a Föld Barátai.

[szerkesztés] Hulladék fajták

Megkülönböztetjük a lakosság, az ipar és más szektorok által előállított hulladékot; valamint a biológiailag lebomló, biológialag le nem bomló, és az élővilágra káros hatást is kifejtő veszélyes hulladékokat.

A lakosságnál termelődő veszélyes hulladékok közül a legnagyobb mennyiséget a használt elemek és akkumulátorok jelentik, továbbá a használt sütőzsiradék, a festék és oldószer, illetve a gyógyszer.^[4]

[szerkesztés] Űrszemét

Az első amerikai űrséta során Edward White elhagyott egy fél pár kesztyűt. A kesztyű egy hónapon keresztül 28 000 km/h sebességgel keringett a Föld körül. Valószínű, hogy ez volt az első űrhulladék. Mára megközelítőleg 110 000 repülő tárgyat tartanak számon az űrben: műholdakat, levált festékrétegeket, csavarokat, tömbökbe fagyott vizeletet. Egy angol cég kifejlesztett egy miniatűr műholdat, a Snap-1-et, amely összegyűjti és a sztratoszféra szélére tolja az űrközi szemetet, amely aztán a Föld sűrűsödő légkörébe érve elég; bár alkalmanként előfordul, hogy egy-egy űrhulladék visszatér a Földre (átlagosan napi egy darab). 1997-ben egy Delta típusú rakéta 3-4 tonnás benzintankja csapódott be alig 50 méterre egy texasi farmon álló háztól.

[szerkesztés] Lakossági elektromos hulladékok

A lakossági elektromos hulladékok fő fajtái: 1. elektronikai hulladék (hajszárító, TV, monitorok, vasaló, CD, billentyűzet stb.), 2. akkumulátor (lásd az erről szóló szakaszt) és 3. hűtőgép. Ezek nagy része veszélyes hulladék, de hazánkban „nincs megnyugtató, a lakosság számára térítésmentesen elérhető, szervezett leadási forma”^[5]. A Hatvani Környezetvédő Egyesület 2003-ban kidolgozta Lakossági Elektronikai Hulladékgyűjtési Akcióját, és azóta évről-évre sikeresen gondoskodnak a hulladékok szakszerű állandó elhelyezéséről.^[5]

[szerkesztés] Használt elemek és akkumulátorok

Az elemek és akkumulátorok életidejük lejártával veszélyes hulladékokká válnak, EU-szerte komoly környezetvédelmi kockázatot jelentenek, évente mintegy 800 ezer tonna akkumulátor, 190 ezer tonna ipari elem és 160 ezer tonna elem kerül forgalomba, nagyjából ugyanennyi (összesen évi 1,2 millió tonna) elemhulladék keletkezik. „A használt elemek és akkuk elsősorban a mérgező fémek, mindenekelőtt a higany, a kadmium, az ólom, a cink, a nikkel, a réz, a lítium és a mangán miatt számítanak veszélyes hulladéknak.”^[4]

Az Európai Parlament irányelv tervezetet fogadott el 2006. május elején az elemkérdés rendezéséről. Ebben többek között azt rögzítették, hogy 2012-től az értékesített elemek és akkumulátorok legalább 25 százalékát (2016-tól 45 százalékát) újra kell hasznosítani.^[4]