Hervay Gizella

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hervay Gizella (* Makó, 1934. október 10. – Budapest, 1982. július 2.) erdélyi költő, író és műfordító.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Kötetei
- 2.1 Róla írták
3 Legismertebb verse
4 Külső források

[szerkesztés] Élete

Hét éves gyermekként a nagyanyjához került, tizenkét évesen újra az édesanyjával élt. 1952-ben Zilahon éretségizett. Kolozsváron előbb a színművészeti, azután a magyar szak diákja. Az ötvenes évek végén tanár, újságíró (Napsugár, Ifjúmunkás) Bukarestben, 1961-ben férjhez ment Szilágyi Domokos költőhöz. 1976-ban áttelepült Magyarországra, a Móra Kiadóban volt szerkesztő. Fia, Kobak az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Egyedül maradt, saját kezével véget vetett az életének. Közös sírban nyugszanak mind a hárman a kolozsvári házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.

[szerkesztés] Kötetei

1963 - Virág a végtelenben (versek)
1966 - Reggeltől halálig (versek)
1966 - Kobak könyve (mesék)
1968 - Kobak második könyve (mesék)
1968 - Tőmondatok
1973 - Kobak könyve (gyűjteményes kiadás)
1973 - Űrlap (versek)
1978 - Zuhanások (oratórium három hangra)
1978 - A mondat folytatása (válogatott versek)
1978 - Kettészelt madár. Requiem. (versek)
1980 - Száműzött szivárvány
1983 - Lódenkabát Keleteurópa szegén (versek)
1983 - Életfa (gyermekversek)
1999 - Az idő körei (összegyűjtött versek)

[szerkesztés] Róla írták

Balázs Imre József: Hervay Gizella - kismonográfia / 2003 (Kriterion) ISBN: 9732607513

[szerkesztés] Legismertebb verse

Levél helyett

...

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.