Henoch
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Henoch vagy Enoch, héberül חנוך, az első próféta.
Nevének jelentése: a Beavatott, a Tanító.
A Henoch könyve vagy Henoch apokalipszise néven ismert mű Kr.e. 600 körül keletkezett, sőt, egyes ezoterikus források szerint közvetlenül az özönvíz, azaz az atlantiszi katasztrófa után, amit Kr.e. 8000-re tesznek.
A műnek fennmaradt egy Kr.e. II. századi (részleges) görög fordítása, és egy, a XVIII. században megtalált teljes etióp változat. A XX. században előkerült még egy arámi töredék fordítás is.
Henoch a hagyomány szerint szerint Ádám, az első ember hetedízigleni leszármazottja volt, Matuzsálem apja.
- "Rariel arkangyal, mint a hagyomány mondja, Ádámnak könyvet adott, Ádám ugyan elásta, de Henoch újra megtalálta. A könyv, héberül sefer, tudást is jelent, mindent, ami be van vésve és maradandó. Ezt a tudást az őskor minden népe ismeri." (Hamvas Béla)
Ebben Henoch előre látja az Ember Fia eljövetelét, és a végítéletet is, ahogy majd János leírja Apokalipszisében.
Az ortodox hagyomány szerint Henoch "túl misztikus" volt, ami azt eredményezte, hogy apokalipszise a IV. században az apokrif könyvek közé került. Viszont a XVI. századi Oroszországban bekerült a szentek életét tartalmazó műbe (Csetyji Minyeji), Az igazhitű Henoch könyve címmel.
"Henoch könyve az első emberiség pusztulását beszéli el, de a második emberiségnek szól." (Mereskovszkij)
[szerkesztés] Forrás
- Henoch apokalypsise (Hamvas Béla fordítása)
- Hamvas Béla: Henoch. In: Silentium (Bp., 1949)
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- Hénoch apokalipszise. Hamvas Béla fordítása. In: Az ősök nagy csarnoka III. (Bp., 2005)
Based on work by 