Debreceni kódex
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Debreceni kódex nyolcadrét alakú, 316 levél terjedelmű, több helyen csonka papírkódex. Hat kéz írása, amelyek közül az ötödik a Nádor-kódex (1508), Nagyszombati kódex és a Simor-kódex leírójával egyezik. A leírók neve ismeretlen.
A kódexben igen sok későbbi, XVII. századi bejegyzés is található. Készülésének évét (1519) a negyedik kéz egy helyéből lehet kikövetkeztetni. Tartalma: prédikációk, legendák (köztük a prózai Katalin-legenda), erkölcstanító példák, vallásos oktatások és Krisztus kínszenvedése. Legfőbb forrásai Temesvári Pelbárt és Kempis Tamás. Az egész kódex latinból való fordításnak és másolatnak látszik. A kódex minden valószínűség szerint Erdélyből került Debrecenbe, jelenleg a debreceni Református Kollégium könyvtára őrzi, nevét is innen kapta.
[szerkesztés] Források
Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)