Czech-kódex
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Czech-kódex, egy tizenhatodrét alakú, igen díszes írással készült pergamenkódex. Elejétől a végéig egy kéz írása. Leírójának személye ismeretlen, mivel mindössze ennyit mond magáról (a 180. lapon):
„Ez konyveth yrtha .F. .M. Nadsagos Benygna azzonnak. Nyhay kenesy paal thaarsanak, o nadsaaga klastromaban waasomban. Mykorth yrnaanak kristus zyleteesenek vtaanna. ezor oth zaaz. thyzon haarom eztendoben."
Az F. nyilván „fráter"-t jelent, am M. pedig bizonyára a kolostori névnek kezdőbetűje. Korát e bejegyzésen kívül a legvégére (198. lap) kitett arab szám is bizonyítja (1513). Az egész kódex voltaképpen imádságoskönyv, amely – mint az idézett szavak és a 126. lapon kezdődő litániának egyes számban írott könyörgései is bizonyítják – nem közhasználatra készült, hanem minden valószínűség szerint egyedül Kinizsi Pál felesége, Magyar Benigna számára. Az ő nagyvázsonyi pálos kolostorában írta le a névtelen barát a kódexet, ennélgogva nyilván ő maga is pálos szerzetes volt. Ugyancsak Kinizsi Pálné számára készült már előbb, a 15. században egy másik díszes imádságos könyv, a Festetich-kódex.
Írója nem szerzője, csupán másolója a műnek, ez nyilvánvaló díszes írásából illetve íráshibáiból, de leginkább abból, hogy a Czech-kódexben lévő imádságok legnagyobbrészt megvannak más, régebbi kódexeinkben is: így a Festetich-kódexben, a Peer-kódexben és a Winkler-kódexben. A kódex a nevét Czech Jánosról kapta, aki a kódexet az Érsekújvári kódexszel együtt felfedezte az érsekújvári ferences kolostor könyvtárában. A kódex jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában található.
Kiemelkedő fontosságú darab benne „Szent Bernát himnusza a fölfeszített Krisztushoz”. E himnusz Szent Bernát énekének nem sorról-sorra való, s nem is minden versszakot magába foglaló fordítása, inkább egyfajta utánzat, amelyben sok ven a magyar szerző vallásos költői ihletéből. Későbbi leírása megvan az 1531-ből származó Thewrewk-kódex-ben is.
A kódex nyelvezete az „ő”-ző vidékek nyelvjárásához tartozik. Szent Bernát himnuszának kezdete:
- Követközik immár Szent Bërnáld dok-
- tor imádsága.
- Idvözlégy ez világnak idvössége
- Drágalátos Jézus Krisztus!
- Ím én körösztfádhoz léptem,
- Të légy néköm segödelmem.
- Szent körösztfán ha gondollak,
- Të kínodban én kívánlak.
- Úgy imádlak mint látnálak,
- Sőt én előttem tudlak.
- Ó mëlly mesztelen tégöd látlak,
- Szent körösztfán ha imádlak,
- Mëgvëretve, mëghúzlalva,
- Mëgtöretve, mëgutálva!
- Këgyös pásztor, të kénodban
- Én në legyek mëgutálván.
- Ësmérj engöm, édes Váltóm!
[szerkesztés] Források
Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)