Caius Fannius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Caius Fannius (Róma?, Kr. e. 170 körül - Róma?, Kr. e. 110 körül), római szónok és államférfi.
Tanulmányait a sztoikus Panaitiosznál folytatta. Caius Gracchus támogatásával Kr. e. 122-ben consul lett, de az itáliaiak római polgárjoggal való felruházásának kérdésében ellene fordult. Véleményét híres szónoklatban adta elő, amelyet Cicero retorikai mesterműnek tartott, de ránk csupán töredékek maradtak belőle. Vitatott, hogy azonos-e a hasonnevű kortársával, az annalesíró Caius Fanniussal, akinek „Annales” (Évkönyvek) című műve Plutarkhosz Gracchus-életrajzának egyik fő forrása volt. Mindkettőtől megkülönböztetendő a sokkal később élt Caius Fannius, aki ifjabb Plinius kortársa volt.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.