Buda Ernő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Buda Ernő mellszobra a Magyar Olajipari Múzeumban, Zalaegerszegen

Buda Ernő (Sopron-Brennbergbánya, 1921. jún. 23. - Nagykanizsa, 2005. febr. 8.) gyémántdiplomás bányamérnök, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteleti tagja, Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára, a Gazdasági és Műszaki Akadémia korábbi tanszékvezetője, Eötvös Loránd díjas

[szerkesztés] Élete

Elemi iskoláit szülővárosában végezte, 1931-től a soproni reálgimnázium, majd az evangélikus líceum tanulója volt. 1943-ban bányamérnöki oklevelet szerzett, az olajiparban helyezkedett el, Nagykanizsán. A II. világháború végén Németországba került, a MAORT elhurcolt javainak őrzője volt Bajorországban. Ezt követően a lovászi, nagylengyeli, bázakerettyei olajmezőkön dolgozott. 1956-os tevékenységéért - ipari szabotázs vádjával - halálra ítélték. Két év után szabadult, 1959-től Lovásziban újra alkalmazták. Speciális területe az olajtüzek oltása volt. A kitörések elhárításánál (Algyő, Zsana, Nagylengyel, Pusztaszőlős) szakértelme nélkülözhetetlen volt. Tanszékvezetője volt a Gazdasági és Műszaki Akadémiának. Tudását nemzetközileg is elismerték, meghívott előadója volt a freibergi bányászati akadémiának. Nyugdíjazása után még évtizedekig tevékeny életet élt. Megírta a hazai olajkitörések történetét, szakszövegeket fordított, szakértőként is alkalmazták. Kiváló előadó volt, gyakran tartott ismeretterjesztő előadásokat. Több mint hatvan évet dolgozott az olajiparban. Tevékenységét a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, Eötvös Loránd-díjjal ismerték el, Zala megye és Nagykanizsa is díszpolgárává választotta.

[szerkesztés] Művei

Rövid ismertetés a kiskunhalasi olajmezőről és termékeiről (Bíró Zoltán, Buda Ernő, Molnár János, Pintér István, Szabó Károly) 1978.
Ötven éves a magyar kőolaj- és földgázbányászat KFV, 1937-1987 (Ferencz Győző, Kovács József, Buda Ernő) 1987.
Elődeink (Rajnai Miklós, Buda Ernő, Horváth Róbert) 1993.
A magyar szénhidrogénipar arcképcsarnoka I. (Buda Ernő, Csath Béla, Horváth Róbert) 1995.
Károlyi Árpád, az olajbányász és növénytani kutató, 1907-1972 (Buda Ernő, Benedek Miklós) 1996.
A nagykanizsai olajipari lakótelep építéstörténete (Berkes József, Buda Ernő, Lengyák András) 1998.
A magyarországi kőolaj-, földgáz-, szén-dioxid-, gőz- és forróvíz-kitörések elhárításának története 1909-2000 között (Buda Ernő, Götz Tibor, Ősz Árpád) 2004.