Appius Claudius Caecus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Appius Claudius Caecus (Kr. e. 4. század - Kr. e. 3. század), római szónok.
Kr. e. 312 - 285 között fontos politikai tisztségeket viselt. Politikai pályafutása alatt az arisztokraták ellensége volt, küzdött a születési előjogok ellen. Cicero szerint a római retorika legrégebbi, cím szerint is ismert emléke az a beszéd, amelyet Appius a szenátusban Pürrhosz épeiroszi király békefeltételei ellen mondott Kr. e. 279-ben. E beszéd gondolatmenetét Plutarkhosz közölte a „Párhuzamos életrajzok” című művében, Pürrhosz életrajzában.
Több velős mondása is fennmaradt, a legismertebb: „Suae quiusque fortunae faber est” (Ki-ki saját szerencséjének kovácsa). Érdeklődött grammatikai kérdések iránt is, de fő tevékenységi köre a politika volt.
Ő kezdte el épiteni a déli irányú Via Appia utat, a későbbi római főutak modelljét.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 