Antonio Vivaldi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Antonio Vivaldi

Antonio Vivaldi (1678. március 4., Velence - 1741. július 28., Bécs) az olasz barokk legkiemelkedőbb, legtermékenyebb zeneszerzője.

Apja a velencei a Szent Márk bazilika hegedűse volt; fia követte, és később a velencei leányiskola paptanára is lett.

1700-ban diakónussá, 1703-ban pedig pappá szentelték. Egyéves szolgálat után valószínűleg a hajszíne miatt Il Prete Rosso-nak (vörös papnak) nevezték el. 1704-től egészségügyi okokra (valószínűleg asztmára) hivatkozva nem mutatott be többé misét, bár papi jogaival továbbra is élt. Ezután hegedűtanár lett az Ospedale della Pietà velencei leánykonzervatóriumban.

Egy ideig Fülöp herceg, lombardiai helytartó udvari karmestereként szolgált Mantovában. 1714- től Velencében működött, mint a Szent Márk bazilika szólóhegedűse és az Ospedale della Pieta vezető karmestere. Kortársai főleg mint opera-komponistát ismerték. 1739-ig 38 operája került előadásra olasz színpadokon.

Kezében nyerte el végső formáját a hegedűverseny és alakult ki a programkoncert műfaja. A versenymű forma végleges kialakítása is az ő nevéhez fűződik, meghatározta a tételek számát és jellegét (gyors-lassú-gyors).

Valószínűleg legismertebb műve Le Quattro Stagioni (A négy évszak), amelyben minden évszak egy önálló versenymű.

1740-ben, a szakirodalom szerint nem tisztázott okokból - talán népszerűsége gyors hanyatlása miatt - elhagyta Velencét és Bécsben telepedett le. Talán járványos betegségben halt meg. Hosszabb időre elfelejtették, műveit nem játszották.

A Vivaldi-kutatásban fordulatot jelentett az az I. világháború után, Torinóban felfedezett zeneanyag, amely ma ismert műveinek közel háromnegyedét tartalmazza, részben egyházzenei darabokat.

Pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy csecsemőkre Vivaldi zenéje megnyugtatóan hat ^[1] .