Zbaraz ostroma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zbaraz ostroma: A lengyelországi Zbaraz várát illetve városát 1649. július-augusztus között védték a lengyel csapatok Jeremi Wisniowiecki herceg vezetése alatt Bogdan Hmelnyickijjel és szövetségeseivel szemben.

Zbarazban, a belső várban látható ez a palota. Az 1649. július-augusztus között lezajlott ostromban itt volt a lengyel védősereg vezérének, Jeremi Wisniowiecki hercegnek a főhadiszállása.

[szerkesztés] Előkészületek

A pilawcei vész és Lwów elestével Hmelnyickij már lengyel területen járt, oldalán a százezer főt meghaladó káni hadakkal. Az előretörő ellenség már Krakkót fenyegette, a tatárok előljáró portyázói már a város térségében jrtak. A védők a külföldi hatalmaktól reméltek segítséget. A hetman ráadásul követséget menesztett Sztambulba, hogy a török szultántól is támogatást kérjen.

A válságos helyzetben elfogadott lengyel haditerv az volt, hogy egy várat jelölnek ki ellenállási pontként, amely falainál a főerők feltartóztatják az ellenséget, s eközben egybegyűjtik a többi királyi és egyéb reguláris hadakat, valamint a nemesi fölkelést.

Eredetileg Konstantynówot tették meg a védekezés helyéül, de utóbb Zbaraz erősségére esett a választás. Ez a vár ma Ukrajnában fekszik, Lvivtől nyugatra, egy mocsaras területen. Ott négy kinevezett regementárius vette át az irányítást, akik végül Wisniowieckinek adták át a tisztséget, mivel a védősereg nagyobbrészt az ő katonáiból tevődött össze. A várat sáncokkal erősítették meg.

[szerkesztés] A szembenálló erők összetétele

Zbarazban állomásozó erőket lengyel és litván hadak mellett kipróbált szemen, oláh és rutén ezredek, hercegi tatárok, német valamint magyar katonák álltak, összesen 15 ezren. Július 10-én érekezett a várhoz Hmelnyickij a kozák seregekkel és parasztok seregeinek nagy tömegével, a másik szárnyon a krími hordákkal, mögöttük több ezer törökkel, vagy hódoltsági és román fejedelemségekből való harcosokkal, úgy 250 ezer vagy azt meghaladó létszámban.

[szerkesztés] Az ostrom

Az elővédet július 12-én szétverték és már másnap megindult a roham Zbaraz elfoglalására. A kozákok Gniezna folyó és a várat déli oldalról határoló tó felől támadtak, ahol a védművek még nem is készültek el, ennek ellenére sikerült azokat megvédeni. A lengyel lovasság több kirohanást intéztett a támadók ellen és a nap végére visszaverték a rohamot. A következő hetekben Hmelnyickij reguláris ostromba kezdett. A falakat sáncokkal, futóárkokkal és ostromtornyokkal igyekezett megközelíteni. A védművek előtt nyílt csaták alakultak ki, a védők sűrű kirohanásokkal zavarták az ostzromlókat.

Mivel Zbarazt teljesen körülzárták, s így nem juthatott be semmiféle utánpótlás. A tavon át a kozákok és a tatárok sajkákon próbálták megközelíteni a falakat, amiket ezen a ponton az oláh zászlóaljak védelmeztek.

A védők hősiesen küzdöttek, de egyre fogyatkozott számuk és a katonák nagy része már a teljes kimerülés szélén állt. Komoly tartalékaik nem lévén rövidesen élelmiszer szűkébe kerültek és augusztusban már hadianyag hiánnyal is küszködtek. A védőket a kiéheztetés veszélye fenyegette.

A meghirdetett nemesi felkelésre a csapatok csak lassan szállingóztak a királyhoz, aki végül egymaga úgy 20-30 ezer fős seregével elindult toporówi főhadiszállásáról Zbarazba.

[szerkesztés] Az ostrom vége, a zborówi béke megkötése

Zbaraztól nem messze Zborówban a felmetősereg ütközetet vállalt a kozákokkal. A véres csata nem járt eredménnyel és a király fogságba esett. A kán ellenben sátorába fogadta, ahol vendégül látta és egyezséget kötött vele. Hmelnyickijt a tatárok fegyveres fenyegetéssel kényszerítették, s így kénytelen volt aláírni a zborówi békét, a lengyel védők pedig Wisniowiecki vezetésével szabadon kivonulhattak a várból.

[szerkesztés] Forrás

• Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal