Venantius Fortunatus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Venantius Fortunatus(530 - 600 után) ókeresztény költő.
Az észak-itáliai Treviso környékén született, tanulmányait Ravennában végezte. Szembetegségéből kigyógyulva hálából elzarándokolt Tours-i Szent Márton sírjához. Galliában telepedett le, végleges lakhelye Poitiers lett. Itt megismerkedett Szent Radegundával, valamint Radegunda fogadott leányával, Ágnessel. Radegunda ekkor már kolostorba visszavonultan élt. A két mélyen vallásos hölgy hatására pappá szenteltette magát, miután egy kisebb kolostori közösség lelki vezetője lett. A kolostor lakója volt Radegunda is. Sok barátja volt, köztük Tours-i Szent Gergely is. 580 és 581 között megírta Szent Radegunda és Szent Germanus életét, 597 körül Tours püspökévé választották.
Igen tehetséges költő volt, háromszáznál több költeményt írt. Sokat tanult Vergiliustól, érzésvilága már inkább a középkorral volt rokon. Verseiben gyakoriak a tájleírások, a látomások, a természetet vallásos szemszögből írja le, s híres húsvéti himnuszában párhuzamot von a tavasz pompája és a feltámadás öröme közt („Hymnus paschalis", III. 9 és IX. 3).
Költeményeinek gyűjteményében -a „Carmina miscellanea"-ban- találhatóak himnuszok, elégiák. A gyűjteményből kiemelkednek a szent kereszt tiszteletére írott himnuszok, amelyeket abból az ünnepélyes alkalomból írt, hogy II. Justinus császár a kereszt egy darabjával ajándékozta meg Tadegundát. Fortunatus költeményei közül néhány -a „Vexilla Regis", a „Pange lingua"- a Római Breviáriumban is megtalálható. Ausonius „Mosella" című költeményéhez hasonlítható Fortunatus „Hajóútjáról" (De navigio suo) című verse, amelyben Metztől Andernachig bezető útjának élményeit énekelte meg. Két prózai írása: „Az Úr imádságának kifejtése" (Expositio orationis dominicae") és a „Hitvallás magyarázata" (Expositio symboli).
A Római Breviárium „Quem terra pontus, sidera" himnusza is az ő munkája, egy hosszabb költemény („In Laudem S. Mariae") része. Ez a munka nem szerepel költeményeinek gyűjteményében. Megindító elégiában gyászolta a türingiai uralkodóház hanyatlását („De excidio Thoringiae"), ebben a versben barátnőjének, Radegundának is emléket állított. Hosszú epikus költeményben dolgozta fel Szent Márton életét, „De vita S. Martini" című költeménye szintén Sulpicius Severus Szent Márton-életrajzát dolgozta fel, akárcsak Perigueux-i Paulinus. Megírta még Szent Hilarius, Szent Marcellus, Szent Severinus, Paternus és Aubinus életét.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
Based on work by 