Sulpicius Severus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sulpicius Severus, (Aquitania, Kr. u. 363 körül - Észak-Gallia, Kr. u. 420 körül) Római történész és hagiográfus
Keresztény volt s barátjához, Nolai Szent Pálhoz hasonlóan sikeres szónoki tevékenységet folytatott az aszkétikus életre buzdítva. Ugyanilyen szellemben fogantak Tours-i Szent Mártonhoz írott levelei és más írásai is. Élete vége felé a pelagianizmus (Pelagius) hatása alá került.
397 előtt írta meg a klasszikus életrajzok stílusában a „Vita Martini" (Szent Márton élete) című hagiográfiát. Három fennmaradt levelének és dialógusainak stílusa Cicero klasszicizmusát követi. 403-ban fejezte be világtörténetét „Chronicarum libri duo" (Történelem két részben) címmel. A keresztény szemlélet szerinti történelmet a világ teremtésétől 403-ig tárgyalta; áttekintést adott a zsidó történelemről az Ószövetség alapján, tudósított a keresztényüldözésekről I. Constantiusig, s elbeszélte az Ariustól és Priscillianustól kiinduló vitákat. Műve érthető volt azok számára is, akik nem ismerték a Bibliát. Cicerón kívül stilisztikai előképe Sallustius és Tacitus, forrásai a Biblia mellett Tacitus és Szent Hilarius.
[szerkesztés] Források
Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
Based on work by 