Varjúháj
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A varjúháj évelő gyógynövény, latin neve: Rhodiola rosea, régebben Sedum roseumnak nevezték. Népies neve: rózsás, vagy illatos varjúháj, ezt a nevet rózsaillatú gyökeréről kapta.
Tőrózsát alkotó levelei húsosak, zöldek, de a levélrózsa közepe felé elhalványulók, levélcsúcsok pirosas bemosódásúak, vírágai aprók, fürtökben nyílnak.
Az északi félgömbön az alhavasi területeken, elsősorban Oroszországban, Szibériában, az Altáj hegységben és Kína északi és délnyugati részén, de megtalálható Skandináviában, Izlandon, Kanadában, Alaszkában is. Nem vízigényes, és megél meszes, vagy savanyú talajon is.
[szerkesztés] Története
Már 1725-től jelentek meg tudományos értekezések, 1755 körül a vikingek gyakran használták fizikai erőnlétük fokozására, de más számára ismeretlen maradt 1931-ig, amikor dr. Utkin orosz botanikus és táplálkozáskutató újra fölfedezte. Németországban Dr. Brechman kezdte meg a kutatását. 1960-óta több tanulmány is jelent meg róla. Ma már Svédországban, Norvégiában, Franciaországban is tanulmányozzák, és igen sokféle gyógyhatását fedezték fel.
[szerkesztés] Gyógyhatása
- Fokozza az állóképességet és az erőnlétet.
- Erősíti az immunrendszert (a szervezet ellenálló képességét), amellett fájdalomcsillapító hatású.
- Serkenti az agyműködés]]t, lassítja az agy elöregedését és segít a szexuális problémák megoldásában.
- Védi a szívet, jó hatású a keringési rendszerre és rákellenes hatású.
- Cukorbetegeknél, (diabétes), serkenti az inzulin képződését, illetve növeli az inzulinérzékenységet.
- Segíti a máj méregtelenítő működését.
(Egy szibériai mondás szerint, 100 évig él az, aki a varjúháj teát rendszeresen fogyasztja.)
Based on work by 