Vöröstoronyi-szoros
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Vöröstoronyi-szoros (más néven Boica-szoros, románul Turnu Roşu) a Déli-Kárpátok hegyszorosa a mai Romániában.
[szerkesztés] Fekvése
A szoros a Fogarasi-havasokat a Szebeni-hegységtől választja el. Itt tör át az Olt folyó a Kárpátok hegykoszorúján. A Szeben folyónak az Oltba való torkolatán alul, Boica községnél nyílik. A szép erdős hegyektől övezett keskeny szoros innen egyenesen dél felé húzódik. Beljebb van a Császárkút forrása, a Kis-Lotár völgy torkolatánál Lotárvár romjai.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét arról a vöröses kövekből épült várról kapta, melyet a szászok építettek a 14. században, de amely mint végvár királyi birtok volt. A várat 1383-ban említik. A régi Vöröstoronyt a kiárad Olt 1533-ban elmosta, ekkor épült Boica közelében a ma is látható Vöröstorony mely az 1878-ban hozzáépített védőművekkel együtt az egész szorost uralta.
[szerkesztés] Története
Már Traianus római császár (innen régi neve: Porta Traiana) erre vezette hadserege egy részét Decebál ellen. Ha azonos Poszádával, akkor Károly Róbert 1330. november 9. után itt szenvedett vereséget I. Baszaráb vajda lesből támadó csapataitól, 1395-ben Zsigmond király erre indult a nikápolyi csatába, 1437-ben és 1442-ben itt törtek be a törökök az országba, 1443-ban itt verték meg Ali bég seregét. Várát a 14. században a szászok építették a török betörések ellen. 1493-ban itt verte meg a betörő török sereget Telegdi István. 1533-ban a várat elmosta az Olt áradása, de helyreállították, 18. századi külső védőfala részben ma is áll. 1690-ben itt tört be Thököly Imre sereggel Erdélybe. 1849. március 15-én itt kergeti ki Bem az osztrákokat Erdélyből, majd 29-én az oroszokat is megveri és visszanyomja, de Lüders július 20-án itt tör be újra az országba. A szabadságharc végén itt menekült ki a magyar sereg maradványa az üldöző osztrák és orosz sereg elől.
5 km-rel délre a Megies folyó torkolatánál levő meredek partoldalban egy másik 15. századi toronyrom áll, szemben látszik az egykori zárófal csonkja is. 4 km-rel beljebb a Lator-patak torkolatánál állt Latorvár, 14. századi a szorost védő erődítmény. A volt román határon egykor belépőállomás, veszteglőintézet és fővámhivatal volt, de volt itt posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár is. 1916-ban a szorosban súlyos harcok folytak a magyar és román seregek között.
Based on work by 