Barabás Miklós
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Barabás Miklós |
|---|
 Barabás Miklós: Önarckép, 1839.
|
| Született: |
| 1810. február 10. Kézdimárkosfalva |
| Meghalt: |
| 1898. február 12. Budapest |
Barabás Miklós (1810. – 1898.) festő, a magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, az MTA levelező tagja (1836).
[szerkesztés] Élete
A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. 1829 után előbb Bécsben, majd Kolozsvárott, 1831-től pedig Bukarestben tanult. Ezt az 1830-as évek elején itáliai tanulmányúttal egészítette ki. Első sikerét 1835-ben Pesten mutatta be Veronese „Európa elrablása” című festményéről Velencében készített másolatát. Ettől kezdve állandóan Pesten élt, és az első festő lett, aki kizárólag művészetéből megélt. Már 1836-ban az MTA tagjai sorába választották. Divatos arcképfestővé vált, a kor nagyjairól mind maradtak fenn portréi. Számos finom hangulatú, igazi biedermeier zsánerképet és tájképet alkotott. Csoportképei ezzel szemben ma már merevnek, mesterkéltnek tűnnek. Élete nehéz időszaka volt a Bach-korszak, amely után 1859-ben lehetővé vált a Képzőművészeti Társulat megalakítása. A társulat kezdeményezője és 1862-től haláláig az elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselőjéve választották. Önéletrajza kiváló pályarajz és kordokumentum. Műveiből 1948-ban emlékkiállítást rendeztek. Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
[szerkesztés] Főbb művei
- Kossuth Lajos arcképe
- Petőfi arcképe
- Bem József arcképe
- A művész három lánykája
Based on work by Leicester, 