Vámbéry Ármin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vámbéry Ármin (Kovács Mihály festménye, 1861)

Vámbéry Ármin

Vámbéry Ármin (eredeti neve: Bamberger Hermann) (Szentgyörgy, 1832. március 19. – Budapest, 1913. szeptember 15.) orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Főbb művei
3 Irodalom
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Szegény zsidó család gyermekeként látott napvilágot.

Édesapja 1831-ben meghalt, édesanyja nevelte, szegénységben nőtt fel. Három éves korában megbénul a bal lábára, így járta be élete végéig a Keletet.

Édesanyja később újra férjhez ment, amikoris a család Dunaszerdahelyre költözött.

A helyi népiskolába járt 12 éves koráig. Azután szabóinas volt egy rövid ideig, majd a falusi kocsmáros gyerekének lett a házitanítója. Felimerve rendkívüli tehetségét, tehetősebb ismerősei elhatározták, hogy segítségére lesznek, hogy tovább tanulhasson.
1845. Beiratkozott a szentgyörgyi kegyesrendi gimnáziumba.
1847. Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban folytatta. Tizenhatéves korára már folyékonyan beszélt magyarul, latinul, franciául és németül, miközben már tanulta az angolt, néhány skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és más szláv nyelvet.

További tanulmányait Pozsonyban és Pesten végzi, közben házitanítóként keresi meg a fenntartásához, és későbbi iskoláztatásához szükséges pénzt. Közben megismerkedett a török irodalommal, minek eredményeként erősen felkeltette érdeklődését a török kultúra és, természetesen, megtanulja a nyelvet is.

1857. Báró Eötvös József támogatásával Konstantinápolyba utazott.

Négyéves tartózkodása alatt először nyelvtanító lett Husszein Daim pasa házában, közben megismerve a keleti élet sajátosságait és szokásait. Majd oktatója és barátja, Mullah Ahmed Effendi segítségével sikerül olyannyira oszmanlivá (törökké) válnia, hogy egy adott ponton a híres török államférfi, Fuad Pasa, titkárává válik. Mindez idő alatt tudományos folyóiratokban számos tanulmányt tett közzé török források alapján a magyarok történelmi vonatkozásairól, és emellett még elsajátított vagy húsz különféle keleti nyelvet és tájszólást is.

1858. Konstantinápolyban jelent meg első műve, a Német-Török és Török-Német szótár.
1860. Az MTA levelező tagja lett.
1861. Visszatért Pestre avval a szándékkal, hogy felkutatja a magyarok őshazáját. Az MTA támogatásával ősszel indult útnak. Rasid Effendi néven, szunni dervisnek öltözve indult el Konstantinápolyból. Teheránig jutott el, ahol csatlakozik egy Mekkából hazatérő zarándok csoporthoz. Velük átutazta Középázsia sivatagjait, Erzerumot, állomáshelyeik lévén Tabriz, Zandzsan, Ghazvin, majd Iszfahanon keresztűl Siraz.
1863. Megérkezik az üzbég Khoraszamba (mai nevén: Chiva), ahol még a kán fogadásán is sikeresen játssza a Rasid Effendi szerepét. Amikor Bokharán keresztűl Szamarkandba lrkezbek, ott felkelti a helyi emir gyanujét, de a több mint félórás kikérdezés alatt mégis sikerül azt meggyőznie kivoltáról, és végülis ajándékokkal megrakodva engedik útjára. Ezekután Heratban búcsút mond utazótársainak és Konstantinápolyba tart.
1864. Májusban visszaérkezik Pestre. Keleti útja első eset volt arra, hogy egy európai ellátogasson mind oda, ahová neki sikerült. Hogy elkerüljön minden gyanút, jegyzeteket csak titokban készíthetett.
1865. Angliába utazott, ahol kitüntető fogadtatásban és elismerésben részesítik. Kiadja a Travels in Central Asia cimű írását, ami a lopva irogatott kis jegyzetei alapján készült.
1865-1904. A budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek tanára.
1871. Az Akadémia (akárcsak Kőrösi Csoma esetében) nem lelkesedett népünknek nem finnugor, jelen esetben török eredetét valló Vámbéry elvei iránt. A kiábrándult tudós ezek után Londonba utazott.

Több tudományos társaság, többek között a Royal Geographical Society is tiszteletbeli tagjául választotta. Útirajza is Londonban jelent meg először. A legmagasabb körökben is megfordult, a királyi udvar is nagy szívélyességgel fogadta.

1872. Berecz Antallal, Hunfalvy Jánossal és Xantus Jánossal részt vesz a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában.
1872. Megszületik fia, Vámbéry Rusztem.
1876. Az MTA rendes tagja lesz.
1889 és 1890 között a Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt.