Torockó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Torockó (románul Rimetea, korábban Trăscau, németül Eisenburg): falu a mai Romániában Fehér megyében. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakói betelepült székelyek. Itt a nap kétszer kel fel és nyugszik le. 1999-ben Europa Nostra díjat kapott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagyenyedtől 23 km-re északnyugatra fekszik, Torockószentgyörgy tartozik hozzá.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét a Torockó folyóról kapta, amely mellett fekszik, az pedig a szláv Truskava helynévből való.
[szerkesztés] Története
1257-ben Toroczko néven említik először. Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók. Helyén egykor római castrum állott. A várat a tatárjárás előtt az Ákos nembeli Toroczkai család építette. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Mivel az ostrom alól kézdi székelyek mentették fel, a király 1257 és 1272 között a várat nekik adta. 1285-ben a kijavított várat sikeresen védték meg a tatárok ellen. 1514-ben a parasztsereg elfoglalta. 1702. november 17-én Rabutin, 1704 március 15-én Tiege csapatai rabolták ki a várost. Őrtornya 1864-ben még ép volt, de 1874-ben már rom azóta pusztul. A hegy oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott. 1910-ben 1512 lakosából 1343 magyar és 136 román volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 1393 lakosából 1241 magyar, 128 román és 24 cigány volt.
1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat [1] kapott a kulturális örökség megőrzéséért.
[szerkesztés] Nevezetességei
- 18. századi unitárius erődített temploma van.
- Jellegzetes házai és népviselete világviszonylatban is híressé teszik.
- Népi iparművészeti múzeuma van.
- Székelykő; a település mellett magasodó hegy
Ida néni magánmúzeuma Főtér-Fehér házak-Sejtelmes sikátorok, romantikus utcák