Tornalja

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tornalja (szlovákul Tornaľa, korábban Šafárikovo) város a mai Szlovákiában a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában. A városka a Dél-Sajóvidék központja. Beje, Sajókirályi és Sajószárnya tartozik hozzá.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Nevének eredete 3 Története 4 Látnivalók 5 Gazdaság 6 Közlekedés 7 Híres emberek

[szerkesztés] Fekvése

Rimaszombattól 27 km-re keletre a Sajó bal partján fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a régi magyar torn (= torony) és alja szavak összetétele, az itt állt egykori őrtoronnyal kapcsolatos. A szlovák Tornaľa a magyarból való, korábban Sáfárikovo volt a neve, melyet 1948-ban kaptott P. J. Sáfárik szlovák régész, történész emlékére, ma újra a régi név a hivatalos.

[szerkesztés] Története

Ősi település, ahol már a bronzkorban is éltek emberek, 1926-ban területén a pilinyi és a kijétei kultúra népének temetőjét tárták fel. Az egykori angolpark egyik részén pedig rézkori településnyomok találhatók még feltáratlanul. A középkorban először 1245-ben említenek itt egy Köwy nevű települést, amely a tornaljai határban feküdt. A mai települést 1291-ben Tornallya al. Nom. Kevy néven említik először. Ekkor kapott engedélyt Boluk a Tornallyaiak őse, hogy megerősítse a természetes sziklát azaz a követ, amiről 1241-ben van leírás. Ez lehetett a település névadója.

Tornalja 1427-ben már jelentős település volt. Mint a környék többi települését a 15. században ezt is husziták foglalták el. 1459-ben Mátyás serege visszafoglalta. Kastélyában több megyegyűlést is tartottak. Ura, Tornallyai János a mohácsi csatában esett el 1526-ban. 1556-ban török sereg dúlta fel.

A 18. században forgalmas postaállomás lett. 1848-ban a falu a szabadságharc mellé állt, 1849-ben itt ütközött meg Dembiński honvédserege Schlick tábornok császári seregével. 1873-ban a vasút elérte a települést és ez nagy fellendülést hozott fejlődésében. Ekkor vált a környék politikai, gazdasági és kulturális központjává. 1853 és 1960 között járási székhely volt.

1910-ben 2033 lakosából 1995 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásának székhelye volt. Az 1930-as években itt működött a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet, mely a „Magyar Írás” című irodalmi folyóiratot kiadta. A város mezőgazdasági jellege az iparosítások ellenére a mai napig fennmaradt.

[szerkesztés] Látnivalók

• Református temploma a 15. században épült katolikus templomként, védőfal övezi. 1786-ban és 1936-ban megújították. Szószéke 1600-ból való.
• A Tornallay-kúriában gyermeknevelő intézet működik, parkjában csevice-kút található.
• A Zoltán-kert ma városi park, itt áll az a hatalmas mészkőszikla amelyen a városnak nevet adó középkori őrtorony állt.
• A Királyi városrészben található, több mint két hektáron elterülő strandfürdő. Medencéit az egykor malmot hajtó Melegvíz nevű tengerszem vizével töltik fel. A strandfürdőben sportpályák, szálloda és autókemping és üzletek várják a vendégeket.
• A Csevice nevű ásványvíz egyik forrása itt tör fel a mélyből.

[szerkesztés] Gazdaság

Ma a városban három jelentős ipari üzem működik: a férfi konfekciót gyártó OZETA, az VSŽ UNICORN gépgyár és az Ipolymenti Téglagyárak helyi üzeme.

[szerkesztés] Közlekedés

A város a a Kassa - Pozsony, illetve a Poprád - Miskolc főutak fontos kereszteződésében fekszik. A szlovák-magyar államhatár, a Sajószentkirály - Bánréve határátkelő mindössze 10 kilométerre van a várostól.

[szerkesztés] Híres emberek

• Itt született 1882-ben Tornallyay Zoltán építész, Pecz Samu, Schulek Frigyes, Hauszmann Alajos tanítványa
• Itt született 1903-ban Basilides Barna festőművész, Rudnay Gyula tanítványa.