Szimchát Tórá

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

1 A szimchát Tórá időpontja
2 A Tóra örömünnepe
3 A kölcsönös öröm
4 Lásd még
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A szimchát Tórá időpontja

A zsidó naptár szerint:

tisri 23.

A Gergely-naptár szerint:

5766: 2005. október 26.
5767: 2006. október 15.
5768: 2007. október 5.
5769: 2008. október 22.
5770: 2009. október 11.
5771: 2010. október 1.
5772: 2011. október 21.
5773: 2012. október 9.
5774: 2013. szeptember 27.

Tisri 23. szeptember 27. és október 27. közé esik.)

Izraelben egy nappal korábban, a Smini acerettel egy napon tartják.

Szimchát Tórá (héberül: שמחת תורה), a Tóra örömünnepe.

[szerkesztés] A Tóra örömünnepe

Ezt a napot ezért a zsidó bölcsek a Tóra örömünnepének nyilvánították, hiszen a Tóra zsinagógai felolvasása (melyet ötvennégy heti szakaszra bontottak) ezen a napon kezdődik és ezen a napon is fejeződik be. A Tóraolvasás folytonosságát, soha meg nem szűnését is jelképezi az ünnep.

A nap leglátványosabb szokása a frigyszekrényből kivett Tóra-tekercsekkel kapcsolatos. Ilyenkor ugyanis énekelve és táncolva járják körbe hétszer a zsinagógát a tekercsekkel, igyekeznek mindenkit megtisztelni azzal, hogy viheti a Tórát. Majd ezt követően mindenkit egyenként felhívnak a Tórához, hogy áldást mondhasson rá. Ebben a szertartásban a bár micvá előtti gyermekek is részt vehetnek, akik kifeszített imaleplek (tálit) alatt egyszerre járulnak a Tóra elé, majd a felolvasás után, Jákob ősi áldásában részesülnek. Szimchát Tórá, talán a fentiek miatt is, az év egyik legvidámabb ünnepe.

A Talmud említést tesz arról, hogy a babiloni fogságot követően általánosan elfogadott hétfői, csütörtöki és szombati Tóra-olvasás mennyisége különbözött Izraelben és a diaszpórában. Míg a diaszpórában a mai napig is követett ötvennégy részre osztották a Tórát és így egy év alatt olvasták végig, Izraelben három év alatt fejezték be a Tóra olvasását.

[szerkesztés] A kölcsönös öröm

A Tóra felolvasóit ezen a napon különleges nevekkel ruházzák fel:

Chátán Torá (a Tóra vőlegénye) – ő olvassa fel a Tóra befejező verseit.
Chátán Berésit (a Berésit vőlegénye) – ő a legelső szakaszt olvassa fel (Berésit a Mózes első könyvének kezdete).

A hagyomány szerint a Tóra a menyasszony és a zsidó nép a vőlegény. Így a szimchát Tórá egy jegyespár táncává válik. Néhol szokás a körmenetek (hákáfot) alatt egy világító gyertyát helyezni a frigyszekrénybe, Salamon példabeszédét idézve:

„Fény a Tóra és mécses a parancs...” (6:23).

Az ünnep neve a Tóra feletti örömöt fejezi ki, vagyis, hogy az ember szíve örvendez, mert Isten egy ilyen csodálatos ajándékot adott neki. Ha szó szerint fordítjuk, akkor magának a Tórának az öröme, mert a zsidók olvassák és megtartják a törvényeit.