Szatmári béke
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében.
[szerkesztés] Előzményei
I. József az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő 1710-ben magyar labanc főurat, Pálffy Jánost nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki tárgyalásokat kezdeményezett. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1711 elején Lengyelországba utazott, hogy a cárral tárgyaljon. Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.
Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek.
[szerkesztés] Tartalma
- Közkegyelmet biztosított.
- A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
- A király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.
- Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
- A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Szilágyi: A Magyar Nemzet története XIII. fejezet. József király halála. A szatmári béke.a MEK-ből
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 