Schrödinger macskája
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Schrödinger macskája egy látszólag önellentmondásos (paradox) gondolatkísérlet, amivel Erwin Schrödinger a kvantummechanika teóriájának hiányosságait kísérlelte meg szemléltetni. A kísérlet a következő:
- Egy macskát helyezünk egy lezárt dobozba. A dobozhoz egy radioaktív atommagot tartalmazó készülék és egy mérges gázzal teli tartály van rögzítve. A kísérletet úgy állítottuk fel, hogy az atommag 50% eséllyel felbomlik egy órán belül. Ha ez megtörténik, a mérges gázzal teli tartály kinyílik és a macska meghal. A kvantummechanika a meg nem figyelt atommagot "felbomlott atommag" és "bomlatlan atommag" szuperpozíciójaként (keverékeként) írja le; mégis, ha a kísérletező kinyitja a dobozt, vagy egy halott macskát lát (felbomlott atommag), vagy egy élő macskát (bomlatlan atommag) talál benne.
- A kérdés a következő: mikor szűnik meg a rendszer két állapot keveréke lenni és lesz belőle az egyik vagy a másik? A gondolatkísérlet azt kívánja szemlélteti, hogy a kvantumelmélet, pontosabban annak bizonyos értelmezése elégtelen. Azon értelmezés szerint ugyanis az atommagbeli, ún. mikroállapotok nem determináltak, amíg nincs megfigyelés. Ugyanakkor a kísérlet egy determinisztikus összefüggést alkot a mikroállapot, és a macska makroállapota között. Az intuíciónkkal ellentmondani látszik az a feltételezés, hogy a macska állapota meghatározatlan, amíg ki nem nyitjuk a dobozt.
Based on work by 