Sarolta fejedelemasszony

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sarolta Géza nagyfejedelem felesége, az erdélyi Gyula leánya, Szent István anyja, Anonymus szerint Töhötöm (Tétény) dédunokája. Születésének és halálának körülményeit nem ismerjük. Gyermekei születési idejéből következtetve, születési idejét a 950-es évek második felére szokás tenni. Nevét a Sarold, Sarud, Sarród helynevek őrzik, ahol szálláshelyei lehettek.

[szerkesztés] Származása

Az erdélyi gyulák családfája Anonymus szerint

Sarolta annak a Gyulának a leánya, aki 950 után keleti rítus szerint keresztény hitre tért. Bizánci forrásból (Szkülitzész) tudjuk, hogy kevéssel Termacsu és Bulcsú bizánci követjárása után az erdélyi gyula szintén Bizáncba ment, ott megkeresztelkedett és magával vitt egy Hierotheosz nevű szerzetest, akit előzőleg „Turkia”, azaz Magyarország püspökévé szenteltek. Ennek alapján tehát az első magyarországi térítő-püspökség keleti rítus szerint létesült és felállítása Sarolta apjának, az erdélyi Gyulának nevéhez fűződik^[1]. Bizonyos tehát, hogy Sarolta is keleti rítus szerint megkeresztelkedett.

Az egykorú bajor évkönyv viszont a lázadó kisebb Gyuláról, mint a testvéréről beszél - azaz nem, mint Anonymous, az unokatestvéréről -, ugyanígy István lázadó nagybátyjáról beszél Thietmar, aki nevét is megadja Prokuj alakban. Ebben az uj a régi magyarban szláv eredetű nagybácsi jelentésű szó van, tehát Sarolt testvére Prok lehetett, akinek nevét valószínűleg a Parajd, Parád helynevek őrizték meg.

[szerkesztés] Élete

Géza 970 táján vette feleségül Saroltot. A kutatók többsége erre az időszakra teszi Géza nagyfejedelemségének kezdetét, de valójában ebben a kérdésben – források hiányában – becslésre vagyunk utalva. Ez azt is jelenti, hogy nem tudjuk, hogy Géza feleségének kiválasztása Géza vagy Taksony politikájának eredménye. Bizonyos azonban, hogy a magyar vezetés már ekkor tisztában volt a dinasztikus házassági politika jelentőségével, így mindenképpen figyelemre méltó az a tény, hogy Géza felesége – mai szemmel nézve – belföldi előkelő családjából került ki. Ez csak úgy magyarázható, hogy a 10. század második felében már akkora volt az egyes országrészek különállása, hogy Taksony, vagy Géza országrészéből nézve az erdélyi gyulák országrésze már szinte „külföldnek” számított^[2]. Feltehetően Géza a házasság révén próbálta befolyását növelni a Kárpát-medence keleti felében. A valóságban nem ez történt, nem Gézának sikerült teret nyerni Gyula országrészében, hanem Sarolta hozta el a bizánci kereszténységet a Dunántúlra^[3].

Géza országrészében a 970-es évek elején lendületesen indult nyugati térítés csakhamar alábbhagyott, majd kifulladt. 973. május 7-én meghalt a magyar térítést fontosnak tartó I. (Nagy) Ottó császár. Utódai, II. Ottó, illetve a III. Ottó helyett kormányzó Teophano anyacsászárné nem fordítottak figyelmet a magyarokra. A Gézát megkeresztelő Brúnó püspök és Pilgrim passaui püspök térítőpapjai elhagyták az országot, s nem sokkal később Querfurti Brúnó krónikájából értesülhetünk, hogy Magyarországon Sarolta, ki „az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában”, vezetése alatt a keresztény hit „pogánysággal vegyült” és „rosszabb kezdett lenni a barbárságnál ez a tétlen bágyadt kereszténység”. Nagyon valószínű, hogy az elfogult krónikás a fejedelemasszony kíséretében érkezett görög térítőpapok tevékenységéről írt ilyen lenézően. Tény, hogy Géza fejedelemsége alatt 995-ig nem létesült sem helyhez kötött püspökség, sem bencés monostor a Dunántúlon. Ezzel szemben nagyon valószínű, hogy Sarolta kezdeményezésére jött létre az ortodox veszprémvölgyi apácakolostor^[4].

Mutatnak nyomok arra, hogy Sarolt nem saját kezdeményezésére terjesztette a keleti rítusú kereszténységet, hanem bizánci állami segítséggel. Ebben az időszakban azonban a Bizánci Birodalomnak belső problémákkal kellett megküzdeni, így végül a keleti rítusú egyháznak nem sikerült megvetnie lábát Géza országában.

A fejedelemasszony férfias, határozott jelleméről több korabeli forrásból is értesülhetünk. Merseburgi Thietmar krónikája szerint Sarolta „mértéktelenül ivott”, a lovat „katona módjára ülte meg” és „egy embert hirtelen haragjában […] megölt.” Ezek az értesülések – ha figyelembe vesszük is a nyilvánvaló túlzásokat – nem egy ájtatos fejedelemasszony képét vetítik elénk. Nagyon valószínű, hogy a 90-es évekre az ország irányítása a már megöregedett Géza fejedelem kezéből Sarolta kezébe csúszott át.

A középkori magyar krónikák szerint Géza halála után Koppány feleségül kívánta venni Saroltát (levirátus). Koppány legyőzése után Sarolta további sorsáról semmilyen információnk nincs.

István király születése. Miniatúra a Képes Krónikából. A képen Sarolta aranykoronát vesz át Szent István vértanútól. A legenda szerint Szent István vértanú jövendölte meg Saroltának hogy fia fog születni, „akinek e nemzetségben először jár korona”.

[szerkesztés] Gyermekei

Géza és Sarolta frigyét bőséges gyermekáldás kísérte. Három leány és egy fiúgyermekükről bizonyosan tudunk A szakirodalomban sokszor Géza leányának tekintik Vitéz Boleszláv, lengyel fejedelem második feleségét, az erről szóló forrás azonban csak annyit közöl, hogy Boleszláv felesége Magyarországról származott. Boleszláv 989-ben eltaszította magától magyar feleségét is, aki ekkor Bezprym nevű gyermekével Magyarországra költözött. Bezprym 1031 táján rövid időre lengyel fejedelem lett. Bizonyosan Géza és Sarolta leánya volt az a magyar hercegnő, aki Gavril Radomir, bolgár trónörökös felesége lett. 997 táján ő is hazatért és Magyarországon szülte meg fiát, Delján Pétert, akiből utóbb rövid időre bolgár cár lett. A gyermekek sorában 980 táján Vajk, a későbbi Szent István következett. Sarolta és Szent István későbbi viszonyáról semmit nem tudunk. Az bizonyos, hogy a három István-legenda közül egyik sem említi Sarolta nevét. Géza és Sarolt két későn, 990 után született leányának a kiházasítása már fiuk, István politikai céljait szolgálta.

[szerkesztés] Géza fejedelem második felesége

A magyar krónikák mindegyike szerint Géza nagyfejedelem felesége és így Szent István anyja Sarolta volt. Lengyel forrásokban azonban található olyan értesülés, hogy Géza Lengyelországból kapott feleséget. Magyarázatként felvetődött, hogy Gézának két felesége volt és a kettő közül az első, a lengyel származású volt Szent István anyja. Padányi Viktor történész ennek bizonyítására a lengyel kútfőkön kívül a következő érveket hozta fel:

• Géza első két leányának és utolsó két leányának születése között feltűnően sok idő telt el
• A Saroltáról a 990-es években szóló leírások nem illenek egy feltehetően negyvenöt-ötvenöt év körüli fejedelemasszonyra
• Nehezen képzelhető el, hogy Koppány egy ilyen életkorú asszonyt kívánt feleségül venni, hiszen a fejedelemség elnyerésének nem volt feltétele a Saroltával való házasság.

Az érveket a kutatók többsége nem találta meggyőzőnek, így a mai magyar történelemtudomány egységesen állítja, hogy Szent István anyja az erdélyi Gyula leánya, Sarolta volt.

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^  Egy másik forrásból, arról értesülhetünk, hogy Gyula a keresztségben az István nevet nyerte.
2. ^  Ezt alátámasztja az is, hogy egy külföldi forrás az erdélyi gyulát egyenesen királynak nevezi: „István magyar király sereggel ment anyai nagybátyja, Gyula király ellen.”
3. ^  Arra azonban semmi jel nem mutat, hogy az erdélyi Gyulának – kihasználva Bizáncban szerzett elsőségét – országegyesítő tervei lettek volna.
4. ^  A görög nyelvű, veszprémvölgyi alapítólevelet a kutatók hosszú ideig Szent István korinak tartották. Az alapítólevél bevezetője („Én, István […] egész Hungria királya […] létesítettem […] a szentséges Istenanya veszprémi, érseki monostorát […] a magam, nőm és gyermekeim […] lelki üdvéért”) azonban nehezen értelmezhető Szent Istvánra, mivel bizánci rítusú kolostor alapításáról van szó. Mivel Géza nagyfejedelem keresztény neve is István volt, ma már inkább az az elfogadott, hogy a kolostort Géza nagyfejedelem alapította Sarolta kezdeményezésére.

[szerkesztés] Sarolta alakja a művészetben

Erkel Ferenc 1862-ben operát komponált Sarolta címmel, melyet később Vaszy Viktor és Romhányi József átdolgoztak.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Estók János: Királynék könyve, Helikon Kiadó, 2000, ISBN 9632086937
• Kristó Gyula: Géza fejedelem (Rubicon 2000/3)
• Győrffy György: István király és műve, Gondolat Kiadó – 1977, ISBN 9632803604
• Kristó Gyula: Szent István király, Vince Kiadó – 2001, ISBN 9639323217
• István király emlékezete (szerkesztette: Katona Tamás), Magyar Helikon – 1973)
• Padányi Viktor: Géza fejedelem második házassága (In: Padányi Viktor: Adalékok Szent István élettörténetéhez)
• Dr. Bernáth Viktória: Géza, a többnejű (História 1995/5-6)